Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - SZEMLE - Rónay László: Jegyzetek Radnóti költői környezetéről
RÓNAY LÁSZLÓ Jegyzetek Radnóti költői környezetéről A Nyugat 1933. november 16-i számában felhívás jelent meg „az ismeretlen magyar költőkhöz”. Öt vers s vele rövid életrajz beküldését kiérte a szerkesztőség, hiszen — miint írják — „az ismeretlen költő lelke sokkal kevésbé gyökerezik az irodalomban és formáiban, mint például a franciáé ... A cél, amely előttünk áll, nem tisztán irodalmi. Ügy hisszük, a versekből és a hozzájuk csatolt életrajzokból a társadalomnak olyan lírai ikópe alakulhat ki, mely érdemessé teszi munkánkat.” A fiatalok — akik ugyan nem voltak már „ismeretlen költők”, hisz mindegyikük megjelenítette már első kötetét (Radnóti ugyanebben az évben a harmadikat) — e felszólítás után kapcsolódnak bele intenzívebben a Nyugat munkájába. Igaz, eleinte nem állandó jelleggel, inkább kis kritikák és egy-egy vers jelzi csupán, hogy a következő, immár „harmadik” nemzedék is ott áll és várja az elismertetést. Valamennyiüknek közös témája, alapélménye a magányosság. Ezt fejezik ki különböző lírai megoldásokkal, egyéni képekbe öltöztetve. A „hűvös magány” világa az övék, ahol rémülten, tapogatódzva keresik helyűiket. Forgács Antal híres Elégiájálban olvassuk: Ö, rossz világ, olyan vagy most nekem, mint árvának a messze temető, amelyben rég halott apja pihen. Egyedül élek itt nevető elleneim közt, langyos homály burkol, mint pólya a kisdedeket. Jaj, merre menjek, útra hol talál, aki pihenni nem lel szögleted Radnóti Sík Sándornak ajánlott Tört elégiájában ugyanezt a keserű, tétova világérzést pendíti meg: És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. Ez a hang, ez a pasztell-szomorú stílus jelentené a magyar líra megújhodását? — teszi fel a kérdést Illyés Gyula a Nyugatban Weöres Sándor új kötetét ismertetve. Ez az élettelen, levegőtlen költői flóra, ez az érdekes magatartás jelentené a jövő útját? Igaz, megvannak a világirodalmi előzményei és mintái, a jövő útja — mondja Illyés — mégsem ez lehet. 1934-ben írta ezeket a gondolatokat, tehát akkor, amikor a „nemzedék” már túllépett első nagy idillikus korszakán. Radnóti a Pogány köszöntőben a vergiliusi pász83
