Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: A MA "világnézeti különszámai" 1918-19-ben

hatott, a könyvtárak elzárt és írnia is hiányos anyagára egyéb megfontolásokból aligha —: az alkotmányt közlő harmadik különszám elején Liebknecht Károly arcmása látható, Lenin „aktivista portréja” a negyedik címoldalán. Bizonytalan a tanulmányból vett idézet egy megállapítása is: több jel arra mutat, hogy az első szám még 1918 decemberének végén megjelenhetett.

A MA ez időben megjelent számainak elemzése nem lehet itteni vizsgálódásaink témája és hasonlóul nem az ekkori kiállítások, röplapok, matinék, vitaalkalmak számbavételié. A színpadi jelentkezések a „mozgalom rossz híre miatt” (Kassák) nem hozzák a várt és megérdemelhető sikert: inkább érthetetlen aktivista lázadókat láttak bennük a munkásak (pl. az újpestiek, és valljuk meg: olykor jogosan), mint az ő érdekeikért is síkraszálló, új stílusú forradalmárokat. Pedig „ . . .tizennyolcban már a szocializmus tanait olvastuk, kezünkbe került a Kommunista Kiáltvány, Lenin Állam és forradalomja, s a MA hasábjain, a maisták beszélgetéseiben. .. mind gyakrabban bukkant fel a teljes forradalom gondolata. Ekkor születtek ezek a linóleummetszetek” (Bortnyik); ........a hatalomátvétel pillanatában egyetlen művészcsop

ort sem nevezhette annyi joggal magát’ töretlen és megalkuvást nem tűrő harcosnak', mint a MA, az aktivizmus művészei. . .” (Népszabadság, Rózsa Gyula — 1969. március 21.).

A csoport írói már első „világnézeti különszám”-ban kiáltványt közölnek „a kommunista köztársaságért”, Kassák „a művészetért”, Mácza János „a kritikáért és a színpadért”. Boros F. László tanulmányában értékeli az 1918-as forradalmat, annak eredményeit, eseményeit és felemás folyamatát. Itt közük Barta Sándor, Reiter Róbert, Űjvári Erzsi, Szélpál Árpád, Kahána Mózes forradalmi verseit.

A másodikban Máttis-Teutsch János szép metszete után Barta Sándor a viilág- forradalomról, Szélpál Árpád a művészet és kommunizmus viszonyáról, Hevesi Iván a kapitalizmus és kommunizmus művészete közötti különbségeikről ír. A „Vrlág- burzsuázia és program” című névtelen cikk a permanensnek hitt forradalom következményeit és várható folytatását elemzi, itt jelenik meg először Kassák Lajos mát említett „Agitáció” című röpirata is,

A harmadik szám a szovjet alkotmánytervezeté, az első oldalon Bortnyik metszete (Liebknecht) és Róza Luxemburg írása („Merész játék”) a nemrégiben meggyilkolt két spartakista vezetőre emlékeztet, őket idézi. Az itt közölt tervezet és a következő szám Lenin-tanulmánya a művek első magyar nyelvű jelentkezése, mindkettő Mácza János fordításában. A teljes Állam és forradalom pár hét múlva — Rudas László fordításában — a Kommunista Könyvtárban jelent meg, többek között József Attila könyvei közül ismerjük.

Természetesen lehetnek és bizonyosan vannak kérdések, ítéletek és elméletek, amelyekben ma már másképp vélekedünk. Árnyaltabb és letisztultabb szemléletünket az elmúlt évtizedek tapasztalatai, gyakorlata és lehetőségei érlelték tovább. De kár lenne elfeledkezni erről a legjobb szándékú és forradalmian emelkedett gesztusról, Kassák korábbi és ekkori tevékenysége igazságosan csak a forradalom oldaláról értékelhető. Világnézeti agitációjuk, a július i-éig folyamatosan megjelenő folyóirat szép- irodalmi, művészeti, publicisztikai és tudományos tevékenysége mellett a MÁ-n keresztül a tanácshatalmat támadó szociáldemokrácia ellenében — a Vörös Újság is többször kiállt („Letörni ia kultúrellenforradalmat” — április 16., 17. — Lukács György: Felvilágosításul — április 18.). A későbbi viták indulatait már inkább az intervenció fegyverei szabályozták, Kun Béla és Kassák művészet polémiáját egy korábbi elemzésben kíséreltük megközelíteni (Életünk, 1970. 3. sz.).

A hozott indulatoktól mentes, „szintetikus” elemzés még az irodalomtörténeté. És ehhez a különszámok számbavétele is hozzátartozik: eredményeiben és tanulságaiban egyaránt.

82