Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: A MA "világnézeti különszámai" 1918-19-ben

nézeti (különszám — kifejezetten politikai tartalommal, nagy alakbaji —, amelyek közül az első, második és harmadik 1919 'januárjában, a 'negyedik 1919 márciusában látott napvilágot. Az egyik Lenin-különszám volt” (HELIKON — Világirodalmi Figyelő: 1964. 2—3. sz. 227. 1.).

Elevenebből és epikusaibb mesélő kedwel a MA szerkesztője tárnánkról életrajzi könyvének (Egy ember élete 7—8. köt. Bp. 1935.) idevágó oldalain ír: „...A forradalom győzelme (1918) kimondottan a mii részünkre alig jelent egyebet tisztultabb levegőnél, újabb és nagyobb munkalehetőségeknél. Annak demonstrálásául, hogy a megkezdett utat nem tartjuk lezártnak, elhatároztuk, a MA-foól különszámot jelentetünk meg. Nagy álákzatú ez a szám, a címlapon figurális linóleum-metszettel és a metszetben díszelgő zászlón ez a fölírás olvasható: Tanácsköztársaságot! Belül három kiáltványt és forradalmi verseiket közlünk. A munkatársaik, mint a rikkancsok, az utcán árusítják ezt a számot. Itt is, ott is fölhangzik a kiáltásuk: ,,A MA forradalmi külöaszáma!”

5000 példányt nyomtattunk belőle és ez az első napon elfogyott. Látjuk, most egészen másképp süt ránk a nap, mint néhány héttel ezélőtt. Kinyithatjuk a szánkat, nyomtatásban szabadon közölhetjük gondolatainkat, csinálhatjuk azt, amit jónak látunk, anélkül, hogy börtön és meghurcoltatás fenyegetne miatta. Lelkesedéssel dolgozunk ...”

Az író az itt idézett könyvet 1935-ben jelentette meg! A különszámok történetéi: néhány oldallal később így folytatja: ,,.. .Izgalmas napok következtek (1919. március eleje) . . . Kerülő úton ékkortájihan kaptuk meg a szovjet alkotmánytervezet másolatát orosz nyelven. Fél 'éjszakákon át megbeszéléseket tartottunk. Mácza az orosz szöveget lefordította magyarra. Sok érdekes anyag volt a kezünkben. Megszereztük Lenin: Állaim és forradalom című kötetét és a kommunista párt titkársága tőlünk hozatta meg az első példányokat.

Az orosz alkotmány fordítása elkészült és a MA hamadik különszámáhan kiadtuk az első oldalon Lenin portréjával. Nagy szenzáció volt ez. Jóllehet, az egész alkotmánytervezetből nem sokat értett meg a laikus közönség, de a különszámot ezer számra vásárolták. Ekkor mér ilyen fölizigatoitt volt a közhangulat, mindenki keresett valamit, amibe úgy vélhette, meg lehet kapaszkodni. A lapot a munkatársak árusították az utcán ...”

Kassák ezután Káhána Mózes esetét írja le, ákit a különszám árusítása köbben elfogtak és bebörtönöztek, majd megverték és csak néhány nap után engedték szabadon. Itt olvashatunk arról is, hogy Kun Béla elégedetlenkedve értesül az alkotmánytervezet magyar kiadásáról, mindezt szerinte a pártnak kellett volna megtennie. („Ismerem már ezt a számukat is a fordítást elég gyöngének tartom. .. Mi is ki fogják adni! De ékkor száz- vagy kétszázezer példányiban jelenik majd meg...” — mondja Kun.)

Kun Béla előtt nem rokonszenves és „gyanús” a folyóirat, a szerkesztők (Kassák és Uitz Béla) avantgardista múltja és „kívülálló” magatartása, hiszen visszautasították, hogy a lap a születendő egységes párt „hivatalos” művészeti orgánuma legyen. Ismétcsak Kassák életrajzi művére utalurik, ebben így zárja a népbiztossal folytatott keserű beszélgetésről emlékeit (1935-ben!): „..Kicsit úgy beszéltünk egymással, mintha ellenfelék lennénk, pedig a magam részéről ezt nem tartottam helyesnek és így nem is látom szükségesnek.” Ügy tűnik, hogy később is kiújuló ellentéteik oka inkább 'személyes jellegű meg nem értésben és taktikai kérdéseikben kereshető, szándékaik azonosságában és tisztaságában aligha.

Kassák egy apróságra pontatlanul emlékezik — az ő példányai az emigráció során elkallódtak, életrajzának írása idején inkább csak az emlékezetére támasZkod8 í