Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL-MŰVÉSZEKRŐL - Dévényi Iván: Jegyzetek Gadányi Jenőről
Ezt az anyagot a Budapesti Művészeti Hetek keretében a fővárosban is bemutatják. Párizsban ic/iyra tervezik legújabb munkáim megismertetését a francia közönséggel. (Solymár István Bartthadoönyvóben olvashatjuk a kőszegi Kiirályvülgy különös lakójáról: „Művészetének legnagyobb kincse az életöröm. Ritka, becses dolog létproblémák szorításában vergődő (korunkban, bizalmat fejez ki az ember és .az élet iránt.”) Kívánjuk, hogy ez a bizalom találjon mind gazdagabb viszonzásra! DÉVÉNYI IVÁN Jegyzetek Gadányi Jenőről A múlt század utolsó évtizede egy sor kiemelkedő képességű festőt, szobrászt és iparművészt adott a magyar szellemi életnek. 1891-ben .született Nemes Lampórth József és a keramikus Gádor István, 1892-ben Csorba Géza szobrász, 18934»an Bortnyik Sándor, 1894-ben Derkovits, Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Hrafoéczy Ernő . és Gorka Géza, 1895-ben Moholy-Nagy László, Désii Huber István és Bemáth Aurél, 1896-ban Paias Goöbel Jenő és Pátzay Pál, 1897-iben Szenes Árpád és Beöthy István, 1898-iban Novotny Emil Róbert, 1899-iben Martyn Ferenc, Kolozsváry Zsigmond és Miháltz Pál. . . E felváló alkotók közül többen (így Moholy-Nagy, Beöthy, Szenes, Kolozsváry) az egyetemes művészetnek is büszkeségei lettek. Az 1890-es esztendővel kezdődő évtized szülötte Gadányi Jenő is, aiki 1896. március 28-án látta meg a napvilágot Budapesten. A középiskolában nem volt jó rajzoló, de már gimnazista diák korában kiállításokra járt, s különbséget tett az avitt, akadémikus és a korszerű, haladó művészet (között. 1909. decemberében szerveződött meg - Kernstck Károly vezetésével, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Berány Róbert, Tihanyi Lajos és más festők részvételével - a „Nyolcak” művészcsoport. E festők - akiknek fellépését az Egyetértés 1909. december 31-i számában Resile Pál joggal hasonlította össze a ibarhizoni iskola tagjainak „a régi igazságok mohos bálványait egyszeriben porba döntő” munkásságával - nagy hatással voltak a fiatal Gadányira, aiki a Csorna Andor által szerkesztett Auróra című folyóirat egyik 1911-es számában csodálattal nézegette Kernstok lovas kompozícióinak reprodukciók, és érdeklődéssel olvasgatta Bölöni Györgynek - ugyanebben a számban közölt - Kernstok^esszéjét. A „Nyolcak” művészei mellett Rippl-Rónai, Vaszary és Csók voltaik az ifjú Gadányi legkedvesebb festői. Gadányi Jenő az első világháborúban katonai .szolgálatot teljesített; a frontról sebesülten és maláriától legyengülve tért haza. Felépülve beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára; 19224g tanult itt, mestere anyai nagybátyja: „Jana bácsi’’, azaz Vaszary János volt, aki mint pedagógus is a legkülönbek közé tartozott. (Bar61
