Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL-MŰVÉSZEKRŐL - Kulcsár János: Arckép, emberközelből

- Egész életemben „szerencsés” embernek mondhattam magamat. Viszonylag könnyen sikerült bejutnom az akadémiára, ahol jó kezekbe kerültem, s a siker is nagyon korán szegődött mellém. Rövid néhány éves kényszerpihenőtől eltekintve azóta is szinte megszakítás nélkül az állandóan szereplő, ismert művészek között tartanak számon. Tulajdonképpen még a személyi kultusz - számomra meüőztetést jelentő - éveiBARTHA LÁSZLÓ: ILLUSZTRÁCIÓ

ben is kínáltak nekem szép summával kecsegtető megrendelést. A nagyméretű olajkép címe ez lett volna: „P. elvtárs Moszkvába utazva a vonat ablakából integet." Nem valamiféle politikai tartózkodás, hanem inkább ízlésbeli fenntartásaim sugallták, hogy a megtisztelő ajánlatot visszautasítsam.- Még ezek az esztendők is hasznomra váltak. Először is azért, mert kényszerűségből megtanultam komolyan venni Emmer son igazságát: „Nem fontos, hogy hosszá legyen a költemény. Volt idő, amikor minden szó egy költemény volt." A gyakorlatra lefordítva ez annyit jelent, hogy én, a monumentális méretek álmodó ja rádöbbentem: kis felületen is lehet mély igazságokat elmondani. Könyvillusztrációimnál — melyeket vagyon szeretek - mindmáig hasznát veszem ennek a felismerésnek.

59