Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL-MŰVÉSZEKRŐL - Kulcsár János: Arckép, emberközelből

val a főtiszt úr nadrágjának vörös lampaszát. Az ártatlan kis ..partizán-támadás” ered­ményeként a jeles művész azzal a. felkiáltással rohant el tőlünk, hogy soha többé nem teszi be a lábát olyan házba, ahol az efféle rágcsálók szabadon garázdálkodnak. . . Hát így menekültem meg az akadémikus festészet dres szúr áltól, beletaszítva abba az izgalmasan nagyszerű szabadságba, hogy próbáljam a magam útját járni.- Valamiféle kiinduló pontnak, kezdeti fogódzónak megiscsaik kellett lennie . . .- Kezdjem talán azzal, hogy ebből a törzsökös katonadinasztiából a mi időnk­ben már egyetlen testvérem sem öltött jószántából egyenruhát? ÍLn magam festőnek készültem, mióta csak az eszemet tudom. A legnagyobb ösztönzést azonban egy öreg kínaitól kaptam. Akkor történt a dolog, amikor apámat kinevezték az Osztrák-Ma­gyar Monarchia pekingi követségére katonai attasénak. így került a mi kolozsvári ott­honunkba kínai házítanító, akinek az lett volna a dolga, hogy szüléimét nyelvre oktassa, de közben rákapatott arra is, hogyan lehet ollóval képet komponálni. Megbabonázott a papírkivágás szépségei s lám azóta sem tudtam kivonni magam a hatása alól; ma is szívesen alkalmazom,- így elmondva minden túlontúl egyszerűnek, szinte idillikusnak tűnik. A való­ság nyilván sokkal küzdelmesebb lehetett. 58 BARTH A LÁSZLÓ: ILLUSZTRÁCIÓ

Next

/
Thumbnails
Contents