Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL-MŰVÉSZEKRŐL - Kulcsár János: Arckép, emberközelből

- Kezdettől fogva erősen vonzódtam. Ferenczy Károly művészetéhez, s számomra mindenkor ő marad a legnagyobb. Szeretem, becsülöm a nagybányaiakat. Egyébként úgy gondolom, hogy alapvetően egyetlen mester ,,képére és hasonlatosságára” sem formálhatja magát az ember. Inkább az történik, hogy természetünknek, lelkialkatunknak, miivé szét felfogásunknak megfelelő példát választunk, s ezért is ragaszkodunk hozzá . .

Nyüszítés, vinnyogás, kaparászás az előszobában, majd az ajtónyitáskor három koromfekete szőrpamacs ront be közénk. Túláradó ragaszkodással lelkendezik körül gazdájukat; minden erejére szükség van, hogy le ne döntse lábáról a puli-hűség spontán rohama.- Ne tarts tőlük; nem bolhásak, s nem is gorombák. Én egyébként sokat köszönhetek az állat-barátságnak. Többek között azt is, hogy nem kerültem már gyermekkoromban egy botcsinálta ,,mester” kezébe.- Katonatiszt apám (a Károlyi-kormány későbbi hadügyminisztere) csak akkor lazított kissé az én festőábrándjaimat gyomláló szigorán, amikor Galántai Glock Tivadar katonaiskolai rajztanár (egyébként a kor körüldicsért, konformista művésze) is úgy nyilatkozott, hogy ,,lát bennem valamit”. Egyúttal azt is megígérte, hogy „foglalkozik ?najd velem”. Én azonban - azóta is áldom a véletlent! - magammal vittem kedvenc kis nyuszimat is az ebédlőbe, s a játékos állatka alaposan kikezdte tűbe gyes fogacskái57

BARTHA LÁSZLÓ