Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Brigád a Herpenyőn
Egy távolabbi rönkso-r erdei kényelemmel kínál. így van ez inár tíz év-e - jönnek vissza -gondolatomban az imént hallott szavak. S hozzájuk csapódnak mindazok, amelyeket Mihályka Gyulától, a gazdaság igazgatójától hallottam: - Minden évben növelik vállalásaikat. Ez volt az első szocialista brigád az üzemben. Vonzzák a többieket is, az -erdőgazdaság négyezer dolgozójának nyolcvanöt -százaléka vesz már -részt a mozgalomban. Csak a sár-v-ári erdészetnél ez egy évben négyszázezer forint -többletnyereséget jelent. Pénzesók -otthon is ilyenek: járdát építettek a falujukban, segítenek egymásnak a házépítésben, a hatvanötös árvízinél többszáz köbméter fát mentettek meg, munka- és -pénzsegélyt adnak egymásnak, ha szükséges. Közös szórakozásaikat a -nyőgéri szőlőik jelentik. Nem íbiszem, hogy többet tud meg majd tőlük ez alatt a rövid idő alatt - hallom még az igazgató útbaindító -szavait.- Az iskola után nekem is ez volt -szokatlan. Keveset beszélnek - imondj-a, mellém telepedve, a fiatalabb erdész. - Talán az összes között is a legkevesebbet Lakner Lajos szavát hallottam ez alatt az egy év alatt. Nem mintha a Sül-e ibáosi beszédesebb lenne. Illik rájuk, hogy hallgatag emberek. Szavunkat -elnyomja az újra kezdődő motorfberr-egós, az ismétlődő dübörgés, ahogy a földre vágódnak -a fák. A kosztoló -erdészt szólítja a miunika. 'Utána lépek. Mérőlécét a törzsre fekteti, -görbe késiével, a kaoorral furcsa jelieket rajzol a kéregbe. Mögötte zizzen a fűrész és -a derékvastagságú törzs részeikre -esik szét, mint a háziasszony kése alatt a vasárnapi kalács. A vágás nyomán -jól látóim a körkörös gyűrűket, a fa korát mutatják. Huszonháromig számolom. Fölöttem -megáll a brigádvezető, láncot csatol a törzsre, füttyent, fél szemmel a feszülő láncolt, a vontatást figyeli és mosolyogva mondja:- Kár végig számolni. Huszonnyolc. Régen itt dolgozunk. Még ezt az erdőt mi telepítettük és bizony szép fák nőttek belőle. 1-gaz, hogy ezzel mi is korosodtunk, de azért örömmel nézi az ember, mert ez imá-r a imíi munkánknak az eredménye. Távolról gyári duda szól.- Gyerekek, dél van! - kiáltja a többiek felé. - Tartson velünk - fordul isimét hozzám -, ina nem (hoztak meleg -elbédet, szalonnát -sütünk. Itt ahol vagyunk, -nem lőhet, tűzveszélyes. Odább elkészítettük már a helyet. A homokba írt kör közepén ropog a tűz. A táskákból előkerül a szalonna, a kenyér, a hagynia. Emlékszem még gyerekkorom téli favágásaira, szal-onnázás-aira. Másként faragtuk a nyársat és másképpen került rá a sütnivaló. Az erdei munkás -dolo-gközi szusz- szanásához, pihenéséhez -tartozott annak idején a szalonn-as-ütés. Itt most - a készülődésből látom - kivételes. Majdhogynem játékosan helyezkednek el a tűz köré rakott, fűrészelt ülőkéken. Percek alatt mosolygósra -pirítja az erdei széllel cserzett arcokat az égő -máglya. Próbálóik észrevétlen -lenni, belefeledkezni a szalonna-sütés bonyodalmába. Hátha könnyebb a beszéd idegen kérdésiek nélkül. Pattog a parázs. Kenyérre -cseppen a szalonna fény-e. S - a számítás bevál-t - halkan Indulva, cseppen és fénylik a szó is.- Nem tudóim, Jenő, sütsz-e szalonnát a jövő -héten? Az egyetemen biztosan -nem szokás. Akihez a kérdés -szól, mosolyog, várja a folytatást. Búcsúzának érzi. Egy évi gyakorlat után, holna-p Sopronba megy, az egyetemre. Mondani kellene valamit neki is, nekik is. Hogy jó volt -itt s nemcsak a -szalon-nasüitós miatt? Hallgatnak. Ö -mit szóljon? A hosszú nyárs végén ügyetlenül cseppen a forró zsír. Nem szégyen'!!, hogy könnyet csal a szeme sarkába.- Tudom, te -nem a szalonnát sajnálnád. A tanulástól félnél.- Az öt évet sokaHa-nám.- A háro-m hónapot is soknak találtad már a végén. 54
