Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Z. Szabó László: Győri kiállítások

Illés Árpád festőművész

Festői útja, amelyik Győrött kezdődött, (hiszen ipartól 'rendszeresen részt vett az aÜdkori Győri Képző- és Iparművészeti Társulat (kiállításain, a valóság konkrét ábrázolásával szakadt lka, s vált napjainkban a lélek belső bájait, e tájiak nyomán érzést, hangulatot, ábrándot és valóságot eggjú olvasztó festészetté. Amíg a ma 'jobb szó híján a szürrealista kifejezés-formáig eljutott, hosszú utat tett meg művészete. Valószínűen az ősi mítoszok, iá mítoszok képi jelrendszere és a primitívek (hatottak fcépi-tsztíníi világának kialakulására.

ILLÉS ÁRPÁD: FESTMÉNY

Illés Árpád mai képei olyan forrásból táplálkoznak, ami nem az európai fcultúr- örökség (hagyományaként él az egyetemes művészet tárában, hanem magába foglalja a távol-keleti és afrikai népek ránk hagyományozott kultúráját ás. A közeledés ezért is nehezebb feléjük. Hiszen az ősi Ibarlangnajzok stilizált formalkitncsenek a megértése nem okoz gondot, ám a behatolás, a megértés sakkal komplikáltabb az európai hagyománytól elütő jelrendszereik világába. Illés arra vállalkozik, (hogy ezeket a titkdkat megéreztessc, befogadásukra érzelmileg tegye alkalmassá a nézőt.

Képei mintha Miro világlátásával, jelképrendszerével tartanák a rokonságot. Rajtuk az újraélés, az újrafellfodezés öröme csillan meg. Sokszor mintha valami önfeledt játékba kezdene, ahol a szín és a motívum dialektikus egységét sikerülne valóra váltania. Am aki csak a derű ragyogását veszi észre képein, aki csak újfajta, ismeretlen motívumok 'titkait igyekszik megfejteni, nem jut s'okszor a látvány játékos öröménél tovább. Művészetében csak e kettőnek: a színnek és a motívumnak az össz564