Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Molnár József: Portré egy festőről
- A produkció, a művészet ott kezdődik, hogy az ember meg tudja határozni a tartalomnak megfelelő (formát. Ez lazt jelenti, hogy inam tesz különbséget figuratív és nonfiguratív ábrázolásmód között?- Számomra ez a kérdés inam létezik. Figuratív és nonfiguratív módon gondolkodom. Mikor, melyükre van szükségem. De bármilyen régi bort is nézünk, párhuzamosan mindkét ábrázolásmód jelen van, -csak elméletileg nem szakították szét. Véleményeim szerint semmi sem indokolja, hogy ma iez különváljon.- Egy gyakorlatibb kérdést: vannak-e újabb megbízásaik?- Megbízások nincsenek, az eddigieket is munkáink provokálták ki. Munkánk legnagyobb részét társadalmi alapon végezzük. A stúdiónak nem régen adott Tóth Zoltán városi főépítész egy lehetőséget: a Balofcány-diget környékén ifjúsági park épül. Ennek a képzőművészeti munkáit mi végezzük.- Szándékosan kerültem eddig a kérdést: úgy tudom, nincsenek szoros kapcsolatban a pécsi képzőművészeikkel.- Sajnos. Pedig a stúdió annak idején igényelte segítségüket. Evőkkel ezelőtt a Képzőművészek Dél-dunántúli Területi Szervezetének a figyelmét külön is felhívtam a fiatalokra. Csák eszmei visszhangra talált, gyakorlattá nem vált, sőt mintha az ellenkezője történt volna . .. Sokan nem vették észre, hogy a 16—17 évesek azóta felnőttek, saját véleményük van, helyűik a társadalomban, és lassan ők veszik át az irányítást. Most már - természetesen - ők is megválogatják, kikkel ákamak együtt dolgozni, kapcsolatot tartani s legalább olyan következetességet kívánnak ímeg másoktól, mint önmaguktól.- Ön jó pár éve a Pécsi Művészeti Gimnázium tanára, a csoport nagy részét is tanította már. Vame egy hasonló, félnövekvő réteg?- Azok a középiskolások, akik ma a tanítványaim, már ilyen szellemiben kezdték, és szeretném, ha a jobbak fokozatosan bekapcsolódnának a stúdió munkájába. Először persze csak mint inasók . .. MOLNÁR JÓZSEF Portré egy festőről 1. A Mudkácsy-díjas Horváth József a Vas megyei Kemenesszentpóter községiben ezelőtt nyolcvan éve kezdett siválkodni; szemét véglegesen 1961. április 22-én hunyta le. Az évforduló ürügyén szeretném őt közelebb hozni Bszak-Dunántúl olvasóihoz. Életművét korunk emlékezete nem őrzi olyan ibeosüléssel, mint amilyennel - a még élő tisztelői, volt tanítványai és az izmusokban nem raboskodó -szakmabeliek érzése szerint - a közvetlen utókor tartozna neki. Az alábbiakkal főleg az emberségére jellemző részletükkel szeretném életpályájának gondolatébresztő emlékeit megidézni. A környezet, a táj, főleg a gyermekkor atmoszférája minden emberibe nyomokat karcol. Ezt az induláshoz tartozó „lelki ruhatárat” a gyakorlatias, extrovertált emberek rendszerint észrevétlenül növik ki. Gsak a befelé forduló típus, a már lappangó művész ösztönélete őrzi meg ezt a lelki hábitust; a gyermekkor atmoszférája élete végéig alkotó - területét tápláló elixir marad. 554
