Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Volly István: Szabad-e Istvánt köszönteni?

A jóízű hasonlatokkal bővelkedő szöveg a zalai gyerekek mondóikája, de azonnal ráismert és magáénak mondotta nem egy öreg szülő Burgenlandiban is. A ritmikusan ropogtatott jókívánságokat és tréfás csúfolódót feltörő nevetés és taps követte.

Sok-tsdk kíváncsiskodó kiszorult a „nagyteremből”, ők az ivóiban, a nyitott ajtó mellett Ihallgatták a népi játékokat. A luoázás után megindult a parázs vita a férfiak között, (hogy ki emlékszik tmég a gyerekkori luoázó imondókálkma. Az előadás után is erről folyt a vita, és a sokisok korsó sör. . .

Megvanne a gyermekdklben a játszókedv? Igennel kdll felelnünk! És egy példát mondunk rá. A téli szünetben a gyermekeik önként, szívesen jártaik a próbákra. A tanítási szünetben az.egyik vendéglő fcülönszobájában volt a próba. Betévedt a hangos énekszóra néhány poigárista lány, lehettek öten-hatan. Kíváncsian hallgatják az éneket, a rigmust. Megkérdezzük őket: volna-e kedvük hasonló játékhoz? Igen! - válaszolják. Fellapozunk egy népi .játékot, és elébük tesszük: „Szállást keres a szent család’. . .” Írjátok le a verset! Hallgassátok a dallamát! Tíz perc sem telt belé, és fújták a verseket, dallamot. Kitűnő inótavezetőnek bizonyult közöttük az alsóőri kántortanító leánya, Farkas Edit.- Hogyan öltözzünk a játékokhoz? - kérdezték, most már ibeletüzesedve a lányok.- Ahogyan nagyanyáitok öltöztek leányfcotulkbau: bő szoknya, vállkendő, fehér blúz akad még minden háztájon. - Összeszedték a régi .szaknényfiókok tartalmát, és úgy felöltöztek, hogy csupa szín és meglepetés volt az öt lány a színpadon.

Az egyik karácsonyi kán táló szövege eredetiben így hangzik:

Óh, ha Magyarországban Bicske mezővárosban Joliéi volna világra,

Akadnál jobb országra . . .

így szerepel ez a kis karácsonyi énekszöveg egy imúlc századi gyűjteményben. A dallamát az 1930-as években gyűjtöttük.

Vajon miiképpen énekeljék ezt Ausztriában 1970-ben? Ezt (bizony szépen és ügyesen átköltötték, ábogyan a vándorúton járó szövegekkel máskor is megesik. Hallgatom az átkökésüket:

Óh, ha a mi hazánkban Alsóőr kis faluban ...

Az öreg alsóőriek .szinte megkönnyezték, hogy az unokáik ibeleköltötték a kántálásba a saját falujiok nevét.

„Alsóőr kis faluban” 1970. december 26-án délután 3 órakor dunántúli népi játékokból állt össze a gyermekek műsora. A függöny nem nyílt szét, miért nem volt. Jobbról egy ajtón át léptek a 3-6-10 tagú kis csapatok a rögtönzött dobogóra, és balra távoztak, helyet adva a nyomukba lépőknek. A müsorközlést is mellőzve, mindegyik csoport első tagja maga jelentette be a játékot a szokásos engedélykéréssel: Szaibad-e? . . . és felelgetett a közönség: Szabad! Mindenki játszott, szerepelt! A műsor ekképpen alakult :

1. Karácsonyi kántáló (alsóőri általános iskolás lányok)

2. Luoások (alsóőri kisfiúk)

3. Csillagozóík (alsóőri polgáristák)

4. Vitayédi bölosősfce (felsőlövői gimnazista lányok)

5. Pannonihálmi Ibetilehemes (alsó- és felsőőri nagyobb fiúk)

6. Szent család járás (alsóőri polgárista lányok)

543