Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Átmeneti élet

Miért? Valójában a magyarországi fejlődés sajátosságaként. Nagy-Britanaidban 1800-ra a .mezőgazdaságban imiindössze a foglalkoztatottaik ötivan százaléka dolgozott, nálunk 1836-tól költtözthetett szabadon a jobbágy. És utána is, iipar alig lévén, rendkívül lassan csökkent iá mezőgazdasági népesség. Nagy-Britanniában az iparosodás egyenletesen zajlott le, nem volt végletes népmozgás, nálunk és a ihozzáník (hasonló iparosodó országokban a lakosság foglalkozás-cseréje térbeli mozgást is eredményezett, a mai napig eredményez.

(Hogy a községekben, a mezőgazdaságban mit jelenít, milyen problémákat okoz majd a létszámcsökkenéssel együtt járó öregedés, annak vázolása is túlnő e töprengés keretein.)

Két évvel ezelőtt egy szociológus csoport (hat budapesti nagyüzemiben kutatta a migráció erkölcsi, szociális következményeit. A csoport egyik tagjával beszélgettünk akkor a felmérésről. A vizsgálódás nem végződött meglepetéssel. A faluról városiba költözők beilleszkedése az alkalmazkodás nehézségeivel kezdődik (a lakáshiány, a szakma-tanulás nehézségein túl,) Mihez kell, mihez kívánatos alkalmazkodni, melyek a városi életmód látszólagos és tényleges szabályozói? A falu ma is zártabb, ha úgy tetszik, szigorúbb közösség, a város kevésbé figyel oda, de aki a szabadságot véli normaként megtalálni, kirekeszti magát, antiszociális elemmé válhat.

A megőrzött falusi szokások egy része viszont komikusán hat, a városban esetenként kialakuló falusias gócok egyébként sem szerencsések. Városiasodni, alkalmazkodni, beolvadni, minél kevesebb töréssel.

Amerikai szociológusok megfigyelése szerint a népmozgás iránya: tanya-fälu- vüros-nagyváros. A magyarországi tapasztalatok nem mutatnák ilyen szabályos vonalat, rendszerint egy-két lépcsőfok kimarad. Nagyabb a változás, nagyobb az ugrás. Nehezebb az alkalmazkodás, idegenebb a befogadó közösség.

Két éve leginkább arra bólogattam, hogy a felmérés a imunkáhelyi kapcsolatot, a munkatársak támogató-segítő cselekvését tartja fontosmaik. Nem mintha ez a támogatás mindenen javíthatna, nem mintha ettől közelebb kerülne a család, olcsóbb lenne az albárlöt, lakályosabb a munkásszállás. De csökkenti ia gyöikiártefemség, társtalanság, idagenség rossz őrzésiét.

Továhbvive a gondolatot: a népmozgásnak megvannak .a maga intézményesen feloldható feszültségei. Közismertek, ehelyütt neim soroljuk feli őket. De a beköltözőik - és ismét hangsúlyoznánk, hogy a beköltözés törvényszerű, gazdasági, történelmi, sőt földrajzi okokkal magyarázható -, leendő szomszédaink, munkatársaink fogadása emberségesebb kell, hogy legyen. Éppen az okokat ismerve. A népmozgás végső soron társadalmi érdek is, a társadalmi reagálás mércéje csak ez lőhet.

540