Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Volly István: Szabad-e Istvánt köszönteni?
VOL LY ISTVÁN Szabad-e Istvánt köszönteni? Ünnepi játékok Burgenlandban ,,A népszokások . . . egy részük már átment, másrészük átmenőben van a gyermekjátékok köze \ Kodály Z ód tán: Jeles napok, 1952. Amikor elhangzik a fenti (kérdés és beköszöntő, az öt gyermekszereplő már előttünk áll a dobogón, téües öltözetben, bundasapkában, és a szalaggal díszített bottal Iböklödi a padlót. A „kedves közönstég” lent a zsúfolt nézőtéren biztatóan válaszol: - Szabad, szabad! Gsalk szépen mondjátok! - A beleszólással, a visszaválaszolással máris „benne vagyunk” mindnyáj an az ünnepi j átékok varázsom világában. Alsóőrs (Untorwart) faluban vagyunk, a Vas megyével (szomszédos Buirgenland- ban. A kétszáz éves vendégfogadó „nagyterme” kissé szűkösnek mutatkozik. Ember ember hátán szorong, ahogy mondják, még a gombostűt sem lelhet leejteni. A három- négy szobányi helyen négy-ötszáz gyermek, felnőtt és öreg szülő szorong, mart mindenki látni akarja az iskolás gyermekek műsorát, a „Nagy karácsony éccalkájá”-t, vagyis a karácsonyi és a karácsonytáji szokásokból, betlehemi játékokból összeállított egyórás műsort. Kerek ötven évvel ezelőtt még a régi Magyarországhoz tartozott az a jó néhány falu és város, az őrség nyugati pereimén. Amióta Ausztriához tartozik, már a harmadik-negyedik generáció születik itt miagyar anyanyelvűnek. Ez a harmadik-negyedik nemzedék néha szebben beszéli a magyar nyelvet, mint a második. Ennek két oka is van. Egyrészt az unokát rendszerint a nagyszülő neveli az anyanyelvre: amíg a szülők a (gyáriban vagy az üzemiben dolgoznak, otthon ő foglalkozik a gyerekkel, és a nagyszülők szépen beszélnek magyarul. Másrészt világjelenség, [hogy a külföldre szakadtaik első-második generációja elsősorban beilleszkedni akar a befogadók közé, tehát az országa nyelvét igyekszik minél jobban elsajátítani, lehetőleg azt beszéli minidig. De a harmadik nemzedék, amelyik már a bölcsőtől kezdve két nyelvet használ, öntudatosan kíváncsi az eredetére, őseire, és észrevehetően jobban beszéli anyanyelvét is. Erősítik ezt a folyamatot a megnövefcedett ihatátforgalom, a sűrűsödő országlátogatások is. A jó szomszédságra emlékeztetett a burgenlandi magyar gyermekek eredeti népi műsora is: csupa (dunántúli népszokást és játékot adtak elő, amiben a nagyszülőik még közvetlenül benne éltek, és amit máig híven őrizgetnek. A dunántúli népi hagyományokhoz kapcsolja őket a múlt. Hallgassuk csak az egyik köszöntő-éneküket! Eljöttem én most este, most este, István köszöntésére: István légy reménységben, Köszöntlek egészségben. 54r
