Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Átmeneti élet
Gondolom, ezek az alaptípusok. A bevándorlókat észrevesszük, Iha nahát tájszólásban szólnak, ‘ha tanácstalanok az utcán, és iha valamilyen különöiS okiból foglalkoznak velük az újságban, tévében, rádióiban. A „különös” ok lehat az éves statisztika közlése, a rendőrségi, .bírósági tudósítás, estleg a szép-szomorú ráosodálkozás a városiban veogődő falusi kislányra. Amiből a fentebb leírt .példázatok második tanulsága sejthető. A példázatok stílusa .megfelel a várakozásnak. Ama .nem kis réteg várakozásának, amely a városba vándorlás hazai ütemére kritikus megjegyzéseket tesz, legfőbb érvként .említve, „nem érezte jól magát .a fatarnyos falujában?!”. A „vadépítőkre” gyűlölettel gondol, pillanatig sem mérlegelrve öt év különélés keserveit; a „.fekete vonatot” robogó Ibűnbaciang- nak véli, és csak azon .csodálkozik, miiért .nem épült már legalább a főváros köré sorompó. Mélységes aggodalommal tekint Budapest .terebélyesadésére, a környező falvaik zsúfoltságára, logikusan a zsúfoltság káros következményeitől félve. Merthogy milyen gyönyörűen ellátná a tőasgyöfleares lakosságot kereskedelem, közlekedés stb. De azok a bevándorlók! Mellesleg a gyárkapukra kifüggesztett táblákon, újsághirdetésekben továbbra is munkásokat keresnék. És csak vidékről, csak faluról várhatják őket. Avagy a szomszéd gyártól, amely ugyanúgy keresi a szabad munkaerőt? Hová kerüljön sorompó? És itt hadd utaljunk szaktanulmány megállapítására. Eszerint a különböző településtípusok között a vándonmozgálom a népgazdasági tervben .előírt célkitűzések szerint alakul. S egy, a mépmozgást meghatározó tényre: ,,tervgazdálkodásunk az iparfejlesztés előfeltételeivel rendelkező, erőforrásokkal bíró területekre összpontosította a beruházásokat, és ezzel új ipari munkahelyeket teremtett. Ugyanakkor a mezőgazdasági beruházások tulajdonképpen munkaerő-felszabadítással járták, ami a népgazdaság nagymértékű foglalkozási átrétegeződésáben jutott kifejezésre.” Magyarán: megkérdezhetjük ugyan Jánostól, Juliskától, miért nem keresi falujában a boldogulást (imiág talán bizonyíthatnánk is, volna rá módja), felfedezhetjük az ügyeskedő új városit, a gyökértelenek között a szabálysértőt. Szemtől szembe mindegyik kérdésünk, csödálkoszásu'nk, háborgásunk tlehet jogos, de a faluból városba vándorlás nagysága, üteme inam János és Juliska szándékától függően alakul. Amiből világosan látszik, hogy a mozgás következményeiért sem okolhatók, illetve nagyon kis részben (szabálysértés, bűncselekmény) okolhatók. Miután .a magyar ipar évtizedekig néhány nagyvárosra s főként Budapestre korlátozódott, az áramlás célja egészen a legutóbbi évekig korlátozott volt. A vidéki ipar- telepítések, különösen az új ipari városok telepítése enyhít a feszültségen, mert tétben jobban eloszlik a fölvándorlók tömege, s mert ezök a városok kisebb távolságra helyezkednek el az otthontól, esetemként az áttelepülés is könnyebb. A leggyorsabban növökvő városaink: Kazincbarcika, Dunaújváros, Komló, a (következő kategóriába tartozik 30-100 .százalékos népességnövekedéssel: Várpalota, Zalaegerszeg, Veszprém, Ózd, Székesfehérvár, Szolnok stb. De Budapest lakóinak számát .az ezredfordulóra 2,6-2,8 millióra becsülik, a főváros környéki folvákban tíz esztendő múlva körülibeiül 430 ezer .ember ól majd. A háború után 53 városunk volt, ima van 79, az ezredfordulón lesz 127. A nép- mozgás, ha üteme csökken is, továbbra is jellemzője mariad a hazai fejlődésinek, továbbra is létrehozza a maga .ellentmondásait. Ideiglenes életmódra késztet tízezreket, felbonthat családokat, megszüntet tradíciókat. 539
