Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - TANULMÁNY - Jávorszky Béla: A modern finn líra

kiiiadó magydíját nyerte, kihíva maga ellen a konzervatívok táborát, megbolygatva a finn iradalkni légkört. Kötete bombaként ihatott, elsősorban a verseibe vitt politikum miatt. Az ötvenes évek ezoterikus finn (lírája után először politizált versiben, költői eszközként igénybe véve, iskolát teremtve. Ám e kötetben a (költő hangja is megváltozott, a hetyke csavargó elnémult, a (bohócálarc lehullt és Saar.ifcoskli most már szorongva faggatta önmagát: „Mi tart m(ég itt a földön, Gatnillus? / miért élsz még? / gyorsan elrohadnak a burgonyaüövek / loktöberre jár / ihoisszú az este.”

Versifcedhniilkájában főszerepet kap a montázs, stílusában a szimultán izmus. Ö maga vallja különben: „Különféle mondatokat (gyűjtöttem össze, újságokból, párbeszédekből, könyvekből - mindenfelől, ezekből .aztán teljességeket építettem; írásmódomat így demokratikusnak’ és , dialektikusnak’ nevezve, hisz a legkülönbözőbb vélemények csatázhattak művemiben egymás ellen.” S valóban mondatait, verssorait az utca szerezte, rek- lámmoindatok, sajitókivágások rendeződnek verssé. Harsány hang Saarikoskié, sorai az érzelmesiség helyett a tárgyilagos közlések halmazai. Pl:

feloszlatták a parlamentet

képeket közöltek a reggeli lapok Kekkonen nagyon gonclteihelt arccal nézett a képen és 'Suomi sölétebb pont volt a térképek papírmezején mint a kivert szem

(Verset írtam)

Ez a kötet Saarikoisikit vörös posztóvá tette. Neve egybefonódott a (baloldali radikálisok, beatnikek mozgalmával. „Ha tíz peroig olvasod Saarikoskit / a lelked pálinkától kezd bűzleni” - ironizálja (kitűnő költőtársa, Väinä KirstLnä ezt a közhangulatot.

Későbbi kötetei (Dalról dalra, Járok, ahol járok, Nem alkarom, hogy vége legyen) már nőm tudták folytatná a megkezdett (hangot, a költő némiképp visszakanyarodott korai köteteinek (hangjához, stíluselemeihez. Ezek a versek fáradtabbak, színtelenabbék a Mi történik tulajdonképpen? vagy A világból költői csúcsainál, ami közös bennük mégis, az a kiábrándult, kesernyés, saarifcaslkis hang, a halál és magány elleni küszködés, a tisztaság és a rend óhajtása. Saanikoski legutóbbi (könyve (Sztálin feje falett kifelé nézegetők, 1969) ismét felfelé ível, tematikája, vágyai és csalódásai előre mutatnak, a költő rendezni igyekszik dolgait, viszonyát a világgal, erőteljesen szárnyaló sorai talán megújhodásának előőrsei.

A csoport másik vezéregyénisége Väinä Kirstinä (sz. 1936) első két könyvében még egyenletes, statikus verseket írt, majd stílusa egyszerre megváltozott, durva szavák, meghökkentő képek, kifejezések sorjáztak, és azóta - némi ironikus mellékzöngóvel - ez a stílusa változatlan. 1968-as (kötete (A hosszú célozgatás LSD-terve) soraiból megdöbbentően hideg és elüzletiesedett világ tárul felénk, egyik verse (Atamipompotus) vad, dadaista-szürreálista látomás a ma társadalmáról, ennek a világnak halálfélelem, kegyetlenség és üzletiesség a meghatározói. Hasonló (keserűséget érzék Matti Rossi (sz. 1934) verséiből, protest songjaiból, melyekben Vietnam iharoát énekli. Rossi erőteljesen politikus alkat, Vietnamtól a német kérdésen át Prágáig lép, más kérdés, mii az, ami ebből maradandó, és mii az, ami elfakul az idővel. Biztos értéke eddig a „Kétszemélyes játék” (1966) c. verseskötet, mely egy merészen erotikus ciklusban vázolja fel a testi és lelki szerelem gyönyörűségeit, anélkül, hogy durva vagy ízléseden lenne. (Mint ahogy például hasonló témakörben Paklka Kejonen vagy Juhani Péltonen az!) Rossi résziben külföldön, Angliában és Latin-Amerikában él, innen ered szenvedélye, mély latin-amerikai lés spanyol költők fordítására ösztönözte. Az angolszász irány után a finn költészet

533