Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - TANULMÁNY - Jávorszky Béla: A modern finn líra
tanulmány JÁVORSZKY BÉLA A modern finn líra A finn líra későbben érett, mint a miénk. Kezdőpontjának tulajdonképpen csak a Kalevala megjelenését (1831) tekinthetjük. A sokévszázados nemzeti elnyomás az önálló finn irodalom, a széppróza és a (vers fejlődését (egyaránt akadályozta, az ország nemessége és polgársága pedig svédül beszélt. Valahogy (hasonlít egy kissé ez az állapot a mi latin- német műveltséget hordozó dzsentri-polgári-rétegünk magatartásához, a Kalevala forradalmi jelentőségű felbukkanása pedig egy kicsit a imi reformkorunkat idézi. A sajátos északi körülményiek mégis lassabban bontakoztatták ki a finnek irodalmát. A nyolcvanas és kilencvenes évek átmeneti realista törekvései után az új romantika, a nálunk akkor már túlhaladott és Vörösmartyiban csúcspontjára hágott romantika nyomta rá bélyegét a finn költészetre. A finn újnomaníláka legjobbjai: Eino Leino, Larin-Kyösti, Männinen, Koskenniemi és a prózaíró Linnankoski hatása érződik mind a mai napig valamennyi költőnemzedékan. Különösen Leino és Koiskenniami (1885-1962) hatása jelentős, az utóbbié már osalk azért is, mert meghonosította mind a Finnországban addig ismerődén antik formákat, (mind tanítványával, a jeles, Dsi-da Jenő-szerű Kaarlo Sarkiéval (1902-1945) együtt ablakot nyitott a századforduló kissé fülledt, fáradt, de sok formai, (érzelmi bravúrt hozó francia költészetére. Koskanniamii jelentőségét a mai finn kritika (kissé aláhbártékeli a kelleténél. Pedig hatása igen sok modem lírikusuknál kimutatható (hol közvetett, (hol közvetlen formában; érzelmi skálája és formabiztonsága pedig feltétlenül az élvonalba emeli. Ezzel a teherrel - az újramanitálka terhével - indult az a fiatal nemzedék is, amely valahol az 1920-as óvok táján született, a negyvenes évek végén lépett küzdőtérre, és a mai líra törzsét, elitosapatát képezi. Az új líra hadat üzent nagynevű elődeinek. Ez a gárda, amely az új kibontakozását véghezvitte, s szakítva ia (hagyományokkal szinte nyomtalanul kiirtotta a finn lírából a romantikus (elemeket, nagy terheket viselő nemzedék. A múlttól való (elszakadása, szándékok különválása nemcsak formai, 'hanem éttelmiTÓrzeknii lázadás. Finnország a társadalmi átalakulás, a túlzott tradíciók lerombolásának korszákét éli, a líra pedig ennek az átformálódásniak a tükörképe. A folyamat persze korábbról fakad, nem egy adott pillanat, hanem hosszú lóvék farnangásának eredménye. Az új líra hódításának az időséhb nemzedék körében is ákadtak jócskán támogatói, sőt lelkes propagálói, akár a mozgalomhoz később csatlakozott (de egészen soha be nem olvadt) P. Muslapää, akár egyik megalapozója: Viljo Kajava, aki a „modernizmus” áttörésékor már betöltötte negyvenedik életévét. 529
