Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - EMLÉKEZÜNK - Könczöl Imre: Bán Aladár

Nam tudjuk, el tudta-e még küldeni a levelet, a terv megvaló.sítását azonban már megakadályozta a „Vég”. Az i960 szeptemlberélben Budapesten megtartott I. Nemzetközi Finnugor Kongresszus diszelnökségébe még beválasztották, -de személyesen ■már nem lelhetett -jiel-an. Amint Képes Gézától, a nehéz napjaiban is mindig mellette álló és támogató hű baráttól tudjuk, a komgresiszmis tiszteletére megjelenít Kalavipoeg első példányát gyorsposta vitte Győrbe, de fordítója ékkor már nem volt öntudatán. Amikor a kongresszus finn vendégeit a repülőtéren -búcsúztatták, az -agg tudós és költő tisztelője és támogatója, Ortutay Gyula közölte a távozó vendégekkel a hírt, hogy Bán Aladár meghalt, i960, szeptember 24-én este 8 órakor, 89 éves korában.

Utolsó születésnapjain írta:

Hosszú, nehéz élet terhétől görnyed, a vállarn S nem töltém az időt hasztalanul ezalatt.

Elvégeztem, amit rám biztanak egykor a Múzsák,

S mint fáradt munkás várom a végpihenést.

Ám, ha mit írék, tán abban van némi igazság,

Nem tűnik életem a semmibe nyomtalanul.

Lantomat emlékül népemnek im itt hagyom épen 5 rajta tovább zeng a kantele méla szava.

Egy másik öregkori verséből is hasonló reménye csendül ki:

Minden a múlté lesz; feledés árnyéka borul ránk, S új küzdők serege indul a régi nyomon,

Ámde a szív lángját nem fojtja örökre a sír el:

Hű keblek melegén terjed az egyre tovább.

Reménye válóra vált. Emléke, mindig szolgálni akaró életének példája, és mindaz, ami bosszú élete munkájában érték és igazság volt, segíti az új kezdők seregét tés „hű keblek melegén terjed az egyre -tovább”. Amint Korompay Bertalan -írta: „Szerepköreit örökül hagyta utódaira. Egyesekre a műfordító -finom metszésű tollát hagyományozta, -másokra a -néprajzi vizsgálódás mérő ónját -és kutató vesszejét bízta, ismét másoknak átadta a rokonnépek körében -végzett gyakori utazásai, továbbá diplomáciája úti botját és táskáját. Nem maradt árván és gondozatlanul -sokoldalú tevékenységének egyik ága sem. Életműve ilyenformán kezdeményező jelentőségével éled újra napjainkban . . . Törekvéseiben -nagy volt a maga korában, és ma is, -éppen most is -példát -mutat az aktuálisan -sorra következő jövőre.”

Életének -és -munkásságának megbecsülését jelzi, hogy szülővárosában, Várpalotán már -érvek óta utoa (hirdeti -nevét, szülőházának helyén pedig emlék-táblát állított a város 'lakossága. Győrben iskolások gondozzák a sírját és utolsó otthonának falán emléktáblát helyeztek el. Születésének száz-a-d-ik évfordulóján a Magyar Néprajzi Társaság és a szülővárosában alakult Bán Aladár Emlékbizottság kétnapos emlékün-nepség és tudományos tanácskozás keretében emlékezett életére és munkásságára. Az előadók: Ortutay Gyula, Gulya János, Kodolányi János, Voigt Vilmos, Földes László, s a fel-szólál-ó -nyelvészek és -néprajztudósok neve önmagában is mutatja, hogy sokoldalú tevékenységének egyik ága -sem maradt árván és gondozatlanul.