Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - Hatvani Jenő: A "kiszdóhi" (elbeszélés)

- Hagyd albba - kiáltott közbe Fiosur. - Kiszdóhi inam bántott minket. .. nem érdemli meg, hogy így beszélj . .. Vigyázz! - nézett szembe Bedővel és megmarkolta az ingét.- De ubaim . .. szépen kábám - választotta szót őket szelíden és szomorúan. - Uihaim, higgadjanak le... Miattam igazán nem kell veszekedni ... Ezek a fiatalok .. . ezek a gyerekek.

Leültünk. Kisadóid ismét megtörölte a száját, majd öklét kelt köpenyéihez dörzsölte.- Hány évesz iisz magja, Eicsuh fiaim? Tizenkilenc? Qhó, én (tizenkilenc évesz kohómban máh nősz voltam ...

Közénk ült, ő is rágyújtott, ujjal közt forgatta :a füstölgő cigarettát, szelíd rosszallással ingatta a fejét. Ránk nézett eltűnődve, szinte észrevétlenül, csendesen eredt meg belőle a szó, mintha csak magáiban, magának beszélt volna.

Csodálkozva, megilletődve figyeltük, hallgattuk; úgyszólván semmit sem tudtunk róla, pedig közel féléve dolgoztunk a keze alatt. Soha nem gondoltunk rá, hogy van élete, családja, története.

Lassan, csendesen mesélt, raccsolása, selypítése szinte teljesen megszűnt, lehet, csak mi nem vettük észre.- Úgy bizony, tizenkilenc éves koromban nősültem először...

Azt som tudtuk, hogy kétszer nősült.- Nagy, végzetes szerelem volt. Ötöknek és végtelennek ígérkezett! .. . Huszonnégy éves koromban már két családunk volt: egy négyéves kisfiú és egy másfél éves kisleány. . . Gyönyörű gyerekek voltak. De igazán: gyönyörűek! . .. Boldogok is voltunk, elhihetik, boldogok a háború és a nélkülözések ellenére. .. Boldogok voltunk egészen addig, amíg .. .- A mostani fialtátok nem tudják mit jelent találkozni a fasizmussal. . .

Felállt, izgatottan járkálni kezdett közöttünk fal-le, nagyokat, mélyeket slukkolt a

cigarettából.- A gettóról nem beszélek... Hanem ami utána jött... A vagonban harmadnapra meghalt a kislányunk. . . Nem tudtuk roegsiratni, nem maradtak könnyeink ... A fejek felett adtuk át megmerevedett kis testét, úgy továbbították csendben, kézről kézre, mint egy üzenetet... A feleségem midiére fogta a kisfiúnkat, szoptatta. .. fölváltva hol iaz egyikből, hol a másikból . . . csak szoptatta . . . pedig már négy éves volt. .. Egy öregasszony tanácsolta imóg a. . . gettóiban, hogy el ne (apassza a tejét s most a kislány után . . . örültünk, hogy kitaláltuk . ..

Egy-egy állomásom kinyílt az ajtó . . . iszitkozódás . . . röhögés . .. Fejünk felett repülőgépek húztak el, forgács, szilánk és vér csapódott szét a vagonban. A sorozatot kapott hullák kiadása után tágialbb lett a (helyünk. Valaki sírt... valaki imádkozott. . . Volt, -aki nevetett furcsa, eszelős nevetéssel.. .

Messzire pöckölte a cigarettacsikket. Tüzes ivet húzott maga után, mint egy nyom- jelzős lövedék. Olyan nagy volt a csend, hogy hallottuk, amikor a földhöz csapódott.- . . . Feleségem beleharapott a fiam karjába - most is hallom szinte, ahogy a gyerek főbikáit a fájdalomtól. „Mit csinálsz?”, rémültem meg; azt (hittem, megzavarodott . . . „Csend” - súgta; „Megjelöltem! . . . Megjelöltöm! ... El ne fdejtsd: a bal karján harapás...”- . . . Hónapok óta akkor láttam a szemében könnyet.. . Az ingem ujjával kötöztük be a selbet... a kisfiúnk csendesen elaludt.. . Ilyen asszony volt az én feleségem, ilyen előrelátó, gondos. ..

A földre (bámultunk löhorgasztott fejjel, nem mertünk ránézni ...- Hát ilyen volt az 'én asiszonyom . . . Búcsú nélkül váltunk el. . . Mire észrevettem, másfelé toloneolták őket, másik csoportba .. . Kétségbeesetten próbáltam utánuk törtetni, ösztönösen ugrottam ... Leütöttek, arcul rugdosták . . .