Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - Hatvani Jenő: A "kiszdóhi" (elbeszélés)

A barakkban tértem magamhoz. Sokáig nem tudtam beszélni, fogínyemet szétroncsolták a ougások. Azóta vagyok beszédhibás.

Ujjúval felhúzta a szájiaszélét, mutatta műfogsorát, forradásom ínyét, v.iss<zahőköl- tünk!- Igen, két lévet töltöttem a fconoenitrációs táborban. De ott a percek nem másodpercekre, a napok nem órákra voltaik osztva. Az idő... az idő megállt, megakadt a kátrányszagú barakk és a magasfeszültségű kettős drótkerítés hálójában.

Űjább cigaretta került elő. A gyufát gyújtó kéz a lánggal együtt remegett.- A tábor... a tábor. .. mint egy óriási emésztő Ibendő, szabályos ritmusban töltődött s ürült; amikor új szállítmány érkezett, szinte duzzadtak a (barakkok a zsúfoltságtól, aztán fokozatosan enyhült a szorítás és a kéményből szállít, szállít a füst... No de hagyjuk . ..- ... Itt vagyok... mindenből újat kellett szereznem ... csak az emlékeim maradták . . .

Bedő felé fordult:- Én nem akarok rántást keverni. . . Most már elhiszi?

Nem moccant egyikünk sem. Aztán Ficsur rekedt hangon megkérdezte:- És a. .. kisfiúval. . . vele mi lett? . ..- Égy kápó vallomásából és a sorszámok összevetéséből is megtudtuk, hogy a mi csoportunkból a gyerekeket mindjárt a gázkamrába küldték. .. Szegénykém . .. még be sem hegedt a harapás okozta seb ... Kerestem, kutattam utána, nem tudom hány százat végig nem néztem, nincs-e a bal karon (harapás. ..

Öklével törölte meg a szemét... s a vörösödé monokli közepéről fáradtan, szomorúan vetődött ránk a tekintete.- Furcsán nézhettem ki, ahogy reménykedve a isab helyét kerestem . .. mintha nem tudtam volna... a végtelen végét nem lehet. .. kézibe venni... Nem is találtam meg... No ne haragudjanak, hogy . . .

Nem sürgetett most bennünket, csendben elindult vissza a munkahelyre. Némán kullogtunk utána, aztán dühösen birkózni kezdtünk a bálákkal. Sietnünk kellett, hogy pótoljuk a kiesést.

LANTOS FERENC: TULIPÁNOK (ZOMÁNC)

497