Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Hatvani Jenő: A "kiszdóhi" (elbeszélés)
HATVANI JENŐ A „kiszdóhi“ Nem nagyon szerettük a [kis zsidót; nem is tudom miért; ok nélkül nem szerettük. Alacsony, izgő-mozgó 'omiberice volt; (hol itt, hol ott tűnt fel a szállításra váró bálák, zsákok és ládák között. Mozgott, mint a higany, tenmiebét meghazudtoló nagy hangon adta az utasításokat:- Készítsék elő a debreceni szállítmányt, uihaim, aztán a győhit. Uihaim, uhaim, nyomjuk meg egy (kicsit! . .. Uhaim - így mondta. Az r és s hangokkal (hadilábon állt, talán azért tűnt ellenszenvesnek; gyermekkoromban megszokott úri alfektálásnak hittük. El is neveztük ,,kiiszdáhiinak” a „Kis Dóri’Tból, merthogy Klein Izidornak hívták. Soha nem szóit érte. Gyakran ült közénk a pihenőbe, elszívott velünk egy-két cigarettát, távol a báláktól, ha éppen nem volt sürgős a rakodás; csendesen figyelte 'szövegelésünket. Együtt nevetett velünk, ha ugrattuk egymást; nem sértődött meg akikor sem, ha épp ő került terítékre. Pedig olykor vaskosaibbakat is meg-megeresetettünk. Bedő vitte a prímet.- Kiszdóhi - kérdezte egyik nap -, igaz, hogy a zsidó csajoknak kereset van karcolva a hónaljukra?- Honnan tudjam én azt?- Egyszer sem nézte meg?- Én nem olyan vagyok, mint Maga - felelte, és öklével letörölte a szájaszélét.- Szerezhetne egy ilyet nekem - folytatta Bedő; s két tenyerével mutatta, hogy milyen alakúra gondolt -, sajnos én nem ismerek egyet sem.- Pedig olyanok is vannak - mondta Kiszdóhi, és tréfásan utánozta az előbbi mozdulatokat. Nevettünk.- Nehéz megtalálni őket Hitler óta ... — oinikuskodott Bedő.- Megegyeztünk párszor, hogy nem visszük túlzásba a dolgot - szólt közbe Ficsur és máris hajbaWapták.- Már megint kezded?- Belecsapok az etetődbe, mit ártott ez neked?- De uhaim, uihaim!... ne gyehekeszked jenek ... legyen béke . .. békesség ... Miattam igazán nem óhdemesz veszekedni . ..- Mit selypít a (fülünkbe Dóhi? Ez a mi ügyünk, nem a 'magáé - fortyant fel Bedő. - Törődjön Maga csak a 'báláival, a ládáival. Békesség? . .. Ha ha ha ... A maguk fajtája csinálta a zűrt, a háborút mindig, most meg békéről sápitozik. Ugyan már, hagyja ezt a óhéber dumát.- Esküszöm Bedő, magának agyára ment az antiszemitizmus, vagy a butasága lenne határtalan? Tudja, hogy mit beszél?- Legalább annyira, mint Maga - nagyképűshödött Bedő. - Maguk keverik a rántást ... a forró kását. .. aztán (belecsapnak, úgy istenigazából azért, hogy mindenkinek a szeme közé fröccsenjen ... 495
