Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZEMLE - Rózsa Béla: Cs. Nagy István: Csak az a hűség
a korukban lehetséges és érvényes forradal- miság igazi tartalmát. (Tán a megismert paraszti munka rendje, fegyelme sem engedte, hogy csak lobogás, csak hajnal-kiáltás legyenek.) S mert közeli a példa, írjuk ide, hogy Bakót költői és néptanítói hivatástudata ugyanarra kötelezte: önként vállalt szigorú fegyelemben élve minden erejével a szegénységbe taszítottak felemelésére, fájdalmuk kimondására, sorsuk megváltoztatás ára törekedett. Petőfi Apostolának vándorforradalmár testvére lett, - ahogy Jankovich Ferenc írta. Az uradalom szorította életformából Cs. Nagy István is a kötelékeit még leginkább megtartani engedő úton szökött: tanár lett; s ez a mozzanat párhuzamunk határa is, mert az új körülmények között kibontakozását már más lehetőségek határolták. Közös jegyül utolsónak még a szűkchb s tágabb értelemben vett közösségükhöz való hűségüket említhetjük, melynek erejéről és erőt adó voltáról Cs. Nagynál ezt olvashatjuk: Mint rönkszorító a szekereken, lelkűk olyan kemény ívben hajol rám. (Erdei nép) Summások lajtjára járok vízért, ki nem szikkadhatok. (Summások lajtjára) Első eszménye Juhász Gyula volt, de a diákévék romos fővárosának képei már József Attila-! igénnyel vernek éket a Májusi meditáció tavaszlüktetésébe. A vasi nép élet ihletését (Li- za-'kút, Rikkantó) hamarosan a gyárkémé nyes, bánya torkú északi országrész megismerésié szélesíti (Elégia az utolsó palóc dudásra). Munka, gyerek, helyi hír vagy a nagy politika hullámverése: figyelmet érdemel és verssé válhat valamennyi, hátha ez avat be rejtező dimenziókba. Údversei (Görög mazsola) sem impresszionista anzixoik. Minden élmény érveket ad, következtetésekre vezet, költő és olvasó felelősségét serkenti. Cs. Nagy István nem a racionális élet perifériájára szorult külső és belső történéseket menti vissza a közösségi tudatba - bármennyire gyakori és fontos •mozdulata is ez a költészetnek -, hanem a mindennapi valóság jelenségeinek ad költői ragyogást, villantja fel ezek belső logikáját és tartalmát egy szuverénül kezek nyelvi közegben. Hadd szálljak még a járdák bejáratlan magasságaiba. (Hagyjátok meg nekem) A Harminchatfokos Lázban Égő példája sejlik e sorok mögött, melyekkel legjobban intonáilihatjuk megtalált ars poétikáját, a forradalmi cselekvésnek azt a felismert lehetőségét, melyet a címadó költemény summáz: Csak az a hűség forradalmi, mit mártír barikádokon túl is érdemes felmutatni köznapi, rokon hőfokon. (Csak az a hűség) ígértük, hogy költészetének meghatározó jegyeit is megkíséreljük kimutatni. Ennek okán a szerző intellektuális beállítottságára, a költői logikának mint alapvető vers építő szerkezeti elemnek a sajátos alkalmazására, továbbá tiszteletre méltó formakultúrájára szeretnénk ráirányítani az olvasók figyelmét. iNála az impresszió érvvé válik, párhuzamot vonz, ellentétet keres, leíró vagy elbeszélő mozzanatokat ölel magába, hogy előkészítse, megalapozza a konklúziót, amely legtöbb versének záró eleme. Sorainak iramát, sodrását a néven nevezésre, a felismerés kimondására való céltudatos törekvés adja. Versei költői módon megvalósított bizonyító eljárások, amelyekben a lírai eszköztár minden egyes kelléke sajátos dramaturgiai funkciót kap. Ebből a szinte makacs intellektuális igényből következik a helyes arányérzék, a túlhe- vülléstőil vagy eliágyulástól való megmenekülés. Az olyan darabok viszont, mint a Röptető, szinte azt sajnálhatják velünk, hogy játékos kedvét nem gyakrabban ereszti szabadjára a költő. A kötet formai gazdagsága meglepő. Cs. Nagy István a magyaros 'sorfajok számos változatát alkalmazza, ugyanakkor szavai olyan természetes lejtéssel veszik át a hexameterek, pentameterek, alkaioszi sorok ritmusát is, hogy zenéjük nem harsogja túl a mondanivalót. Harmóniateremtő a disztichon A Tisza-szabá- lyozás emléíkművénél című versben, s rohanó dalkhilusok teszik érzékletessé >az áradást. A klasszicitás és a modern világ egymásravetí- fcése az, amit a Hotel Isis esetében megvalósított. S eredményesnek tűnik az a törekvése is, hogy a szonett érzelmi, drámai töltését a hagyományos forma és a hőköitetően mai epikus elemek feszültségével pótolja (Egyházas- hetyei riport). Ugyaniakkor gondolati és indulati féköiftöttsógéből vers születik akkor is, ha lemond a szigorúan kötött formák alkalmazásáról (Non-stop híradó). „Nem tudom tisztelni a formátlanságot, elsősorban a komponáló szabadosságra és a könnyelmű képalkotásra gondolok” - olvassuk a szerző utószavában, s ennek kapcsán az jut eszünkbe, hogy vajon .nem túl szigorúan za- bolázza-e saját kópteremtő fantáziáját, hiszen 474
