Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZEMLE - Izes Mihály: Költőt köszöntök: Kiss Benedeket!
legsikerültebb írásai éppen a logika verstópítő erővé költőiesítélsémek és az lórzéklctes láítta- tásnak egyidejű megvalósításából keletkeztek. Régi, rossz beidegzettségü nk végül is megütközhet azon, hogy nem valamely tekintélyes központi kiadó bocsátotta ki a kötetet; ha viIZES MIHÁLY A „Gazdátlan évszak” gazdája irigylésre méltón gazdag ember. És .gazdagságát pazarul pazarolja. Itt ez a kötet is. Meglepetés, és mégsem az. Egyértelműen és egyszerien jó kötet. Aki versek már a folyóiratokból, lapokból, a két antológiából (Elérhetetlen föld; Költők egymás közt), az újabbakat a Mozgó Világból, a „Fiatal írók és művészek szemléje” első füzetéből ismeri, annak nem meglepetés. A néha a forma rovására menő tartalmi igényességet megszoktuk szintté már - lehet azt megszokni? — fiatal költőink köteteit lapozva, de Kiss Benedek könyve formailag is egyértelmű: egyértelműen jó. „Mert Kiss Benedek indulatos, dacos, to- porzékoló, jókedvre vágyó, bársony csikó-kedvű, tavaszra vágyó, tavasz-scjtelmű költő, az, aminek lennie kell sorsa kezdetén, felelősséget kereső, jelenéit tudni akaró, jövőjét vállalni akaró költő ...” - írta róla Juhász Ferenc, verseit bevezetve, őt bemutatva a Költők egy- másköztd>en. És Kiss Benedek már azt is tudja, jól tudja, amit Váci Mihály üzent a fiatal alkotóknak az Űj írás körkérdésére válaszolva: „A költészetben az a legfontosabb, hogy vállalni tudjuk magunkat, sorsunkat - és amit vállalunk, az emberileg jelentős legyen. Ez viszont azt is jelenti, hogy a költészet - egy szinten túl - egyúttal emberalkotás ás, önmagunk újraalkotása.” És Kiss Benedek azt is tudja, amit József Attila Kosztolányiról szólva írt le: „A költő igazi véleménye rólunk, olvasókról (s mint embernek - a szont a főváros és a vidék egészséges munka- megosztására törekszünk az irodalmi életben is, úgy szerencsének, értéket felmutatónak ítélhetjük Szombathely város irodalompártoló vállalkozását. (Szombathely város Tanácsa, 1969.) világról) nemcsak abban rejlik, amit mond, hanem abban is, főleg abban, ahogyan mond- ja.” Mégis, féltem őt; féltem a költőt, az embert benne, aiki a háláivá!lalásával is költő: ,,Tudom én, járnál Zöld mezőben, s tombolsz álruhásanl ]árod, halált köpül a lábad anyák tején, véred szurokká kondenzálva borulsz az idő ravatalára, veszel, szegény, a tiéd mégis, Világnagy-árva, vér legyek bár, üszökvert mályva, eltékozolt vér, a kezeden!” írta az ars poeticánál több Vallomásban, az dső kötet legnagyobb versében, a „Magyar- ország”-iban. Érzékeny, könnyen bántódó; de érzékenységét titkoló, magában tartó ember. Szeressék őt nagyon. Megérdemli szeretetiin- ket: ismeri és éli és élte kétségeinket, keserűségeinket — osszuk meg vele örömünket. Ö is ezt tette kötetével. A „Gazdátlan évszak” csak címével legyen gazdátlan hát, érezzük magunkénak mindannyian. .Nekünk készült. (Gazdátlan évszak, Móra, 1070.) 475 Költőt köszöntök: Kiss Benedeket!
