Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Kolozsváry Ernő: Ország Lili művészetéről, győri kiállítása ürügyén
kért” (7 tábla) alkotása bizonyítja. Az elpusztult városok és emberek emlékét szférikus magasságokba eméli. Azt íbiszem, az atompus'ztulást nem lehetne döbbenetessé tenni másklánt, mint a legküliödbözöbb történelmi időkben 'lejátszódó eseményeik szintézisbe hozásával (Temető Urban és Hirosimában 3. tábla). A táblákat a monochrom monotónia egyszerre teszi ünnepélyessé és drámaivá, megteremtve nézőiben a gondolatok és érzéknek poláris feszültségét; megtisztító áhítatot és- tragikus szomorúságot, a nyugtalanító szorongást és örök reményt, aggódást az emberért,, de bitet aiz emberiben. A rekviem jelképrendszeréből áradó humánum szuggesztíven tudatosítja a szemlélőben, hogy 'ember idézi ölő a pusztulást, ide ő is az igazi áldozat. Így válik a múlt jövőt szebbé álmodó valósággá. Ez a szellemi tömörség formailag is a lehető legtökéletesebb, hiszen a Temető Urban és Hirosimában, Mártírok, a Kihalt város döbbenetét kiváltó vízióit fogják közre a T emplomban, Sir falak áhítatot és csendet parancsoló, míg bezárják a Pusztulás után, és a Rekviem fogadalmat indító táblái. A Rekviem 7 táblájáról áradó formai és szellemi összhanggal átélt művészi hit a biztosítéka, annak, hogy nem sírás-rívással, szirupos szentknentálizmussal, hanem szívből jövő .nemes emberi fájdalommal mondatja el a rekviemet az erőszakkal elpusztult vársokért és emberekért. Míg az 1965 'előtti képeit a motívumók imint „tégláik” építik fel (Város a királyok korából, Szárnyas palota), addig a jelzett év utániakon az anyagstruktúrát adó festékrétegre kerülnek az óhéber, kopt, perzsa, latin írásjelekből alakított betűmotívumok. Ezek az expresszív kaligráfikus jelek egyaránt kifejezői lesznek az emberi szenvedéseknek, a megkönnyebbülést áihító panasznak, a szárnyaló, tiszta emberi érzelmeknek (La- mentáció, Megkövült panasz, Diptichon, De profundis, írás születése). A korábbi képek statikus nyugalmát nyugtalan drámai izzású látomások váltják fel. Ezek a kaligráfikus jelek a történelmi időket átélt és a megtisztulást áhító .ember élményeivé lesznek. Színvilága .is változik, szürkék, feketék és itörtfehórelk világát mélyebb intenzitású színek: 'bánnák, .platinazöldek, aoélkékek, pompái vöröséit váltják fel. Több rétegben viszii a táblára a festéket, így az egymáson ható festékréteg interforálódva hol áttetsző- leg, hol .pedig visszaverőleg színesedik, fokozva képeinek anyagszarűsiégét. Néhány képén az idő évezredes pusztulásának kitett, málló, moháiktól .színesedő kő, .minden szépségét .megcsillantja (Diptichon), máshol a pusztuló, salétromtól kivert fal anyagszerű- ségét 'tölti fél költői látomásokkal (Madonna-sorozat). Más képein a hatás olyan, mint az idő „vasfoga” .által kor.rodeálódoitt fómtelkeres, az oxidok csodálatos szín ességével varázsolja .elénk az anyagi .struktúrát. Ennék a korszaknak chef d’oeuvre-je az Írások és felképek Bábelben című műve. A kép összefoglaló és korszalknyitó, .egyúttal három stíluskorszak jegyeit .sűrítve magában: az ikon korszak fekete alapú ijelalkotó emlékeit, a középső korszak érettségét jelzi. A képen az emberi kultúra emlékei mitologikus értékűvé válnak, az .emberek a dolgok jeleivel .olvadnak össze. Egyiptomi, romái, görög, ó- és új.testamentumi épületek, jelképek, írások, ókeresztényi .motívumok .szintetizáiódnafc művészi egésszé. Ez a mű volt a közvetlen előzménye a De profundis, a Lamentádó, az Írás születése, a Megkövült panasz, az Írás metamorfózisa érett alkotásoknak. A De profundis lelki emóciókat indít el, azonosulási folyamatot vált ki, át kell hogy éljük a mélyből felfelé törekvés minden gyötrelmét. Szinte dantei látomások kísértenek, .tökéletes egységben valósul meg a képen a testi .földlhözkötöfctiség gyötrelmeinek és a lelki szárnyalás emelkedésének önök emberi problémája. Az élmény olyan intenzív, hogy belső szereplőkké leszünk és a mi ajkunkon is felhangzik az ősi zsoltár: de profundis, .ad te clamávi ... A Megkövült panasz c. képén az ember hadakozik az idővel, a köveken az írás dinamikus ötvénylésfoe kez-d, fájdalmas .ritmusából évezredek panasza hangzik ki, az arasznyi lét küzd az elmúlás ellen. Míg a Lamentádó drámai mélységdvel, .szerkezetének plasztikus tisztaságával 462
