Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Kolozsváry Ernő: Ország Lili művészetéről, győri kiállítása ürügyén
megragadó. A dallam robbanásig feszül, a tormák testetlen lebegése a végnélküli panasznak, a 'szenvedő népeknek zsoltára, a barbárságot átélt művész leliki zsolozsmája. Az Írás születését formai felépítésének tökéletessége, mondanivalójának egyetemessége avatja a legjobbak egyikévé. Ember és írás összefonódott a történelem során, légyen az a halt-tengeri tekercs, papiruszok, pergamenek, kódexek, s ba kiterjesztjük a kép- és kottaírásokra, mindenütt és mindenkor az emberről adnak hiteles képet, annak vágyairól, érzéseiről és szellemi világáról. A kép tiszta ritmusa, melodikus szerkezete, .színeinek zeneisége reflektorként villantja fed a létezés mélyét, elmosva múlt, jelen, jövő tár- és időhatárait. A velencei és firenzei árvízben elpusztult könyvek megrázó látványának következménye az írás metamorfózisa című triptichon. Ebben a műben éri el a művészete ían- sőbhséges szellemi és festői értékét. A hideg fehér és a meleg barna disszonáns ellentéte dramatizálja a hangulatot. A képet az örvénylő formák belső feszültsége majd szétveti, amit hol fokoz, hol pedig old a formákra került betűmotívumok kavargó szárnyalása. A legmozgalmasabb és egyúttal a legstatikusabb alkotása. A képen ösztönösen az anyagi létezés legjellegzetesebb fizikai törvényeire tapint: az anyagon belüli irtóztató mozgás és feszültség kifelé a legteljesebb nyugalomban nyilvánul meg. Utazásai — költői világának vetiiletei, nem pedig meghatározói — a benne felgyülemlett érzéseket realizálják, .színvilágát gazdagítják. A sokrétű érzelmi világ kifejezése új formaeszlközök megismerésére ösztönözte, ami 1968-ban egy nagyon érdekes technikához vezetett: a nyomtatott áramkör alkalmazásához. Az áramkör szövevény segítségével fölépített atchitechtaniikus váz iszéles skálájú 'érzelmeik kifejezésére alkalmas: a pomipei falak vöröseiben, feketéiben egyszerre láttat drámát, nosztalgiát és intimitást (Pompei), a imiélybattnák világa (kultikus köveiket (Időn kívüli kép), míg a törtszüdkék és aoéikékek a salétromtól kivert falfreskólk emlékét idézik (lkonfal Kártyák), máshol gótikus tamplomlbelsőt asszociálnak. (Katedrális üvegablakai). Az 1969-70-71-es években alkotott fcápdk az olasz útiélmény hatását tükrözik. Ezeknek a műveknek llíraisága szoros kapcsolatban van az 1958. éviben alkotott ún. ikonilkus képeivel, minden kétséget kizáróan bizonyítva a művész alkotói stílusának töretlen egységét. A Madonna-sorozat (Ikonfalak) líraiságot és egyúttal tragédiát idézők, a mindenkori anya-gyermek komplexusnak beszédes megnyilatkozásai, az érzelmek magas izzású hőfokán, minden irodalmdságot nélkülöző íortmanyelven. Az érzelmi feszültség átfordítja a történelmet a jelenbe, személyes egyidejűségbe helyezve aizokat. A Madonna-sorozatot lírai gyengédsége - a már említett ikon-korszak képeivel rofconíüja, míg szenvedélyes ségük és plasztikusságuk már-már a barokk szobrok .mozgalmasságát idézik. A Fehér mennyezetikép, A város és múltfa, Románkori Krisztus, Vitrail, Stanzák I .11. III. című képeken a színeknek (belső világítása van, a formák plasztikussága és anyagszerűsége egyre dominánsabb. Görög és praeromán - reneszánsz kor iszobrászi objektumai - Demeter, Krisztus, angyalok és más figurális torzók, megkopott ablakok és falak omaimentális motívumái - tökéletes szintézisbe kerülnek a XX. századi ember szellemi problémáival. így azonosul maradéktalanul korával, érzékeny idegrendszerét semmi nem kerülte ki, az embertelenséget vádolja a Rekviem, Lamentádó, az informális világból az emberibbre vágyó ember crédoja a De proíundis, miig a Megkövült panasz, Neoropólis az emberi lát arasznyi voltát (lopja át az (időtlenségbe. Az írás születéséből és az Írás metamorfózisából a magasra ívelődő végtelenség sugárzik, amely időtlen és örök, közvetlenül kapcsolva ahhoz az emberi léthez, amelynek mindannyian csak átmeneti hordozói vagyunk. Ezért lőhet művészete humanista és ugyanezért fejezheti ki mondanivalója ösztönösen és intuitive a szüntelenül fejlődő társadalom legidőszerűbb problémáit. A történelem időstrulktúráifban élményeket kereső gesztus szabadon hatol (be 463
