Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Kolozsváry Ernő: Ország Lili művészetéről, győri kiállítása ürügyén

A «tárgyi elem .mellett az idő i«s stilizáló .szerepet «játszik. A tárgyi valóságnak és a dolgokat az értékek «világába «amdlő időnek szintézisében a „halottként élőt” jeleníti. Kezét a imáit pulzesán «tartva tud a j-élanihez szólni, «mert a köveik, «falaik, óvárosok formáinak «nyugalmát a beleérzőit évezredek «fájdalma «lendíti a mozgás és állandóság feszült «egységéig. A régi városok üszkös, lávámarta, «moháktól színesedő öreg köveit; azokat a városokat, amelyek .még látták a mítoszokat.

Felvetődik: ihiumanista-e Ország Lili művészete? Igen, mert iképai középpontjában az alkotó, kultúrát építő és hátrahagyó ember áll. Az egyén és a történelem közötti óriásit tartomány, lidődimenziójában távoili (időik bizonyossággá válnak, bizonyítva az embed kulltúra tradicionális voltát, azért hatja át az üszkös romvárosokat is az organikus élet melege.

Képei emlékeztetnek a dicsőséges múltra, az ünnepi fcörmenetre (Város a királyok korából), az amíiteátrumi boldog estékre, így lesznek kópiái gondolatok és tanújelek, a ma már csak történelmi lét f eszültségének dokumentumai. Alkotásai nem illusztrálnak semmiféle konkrét várost, régi romvárosok és modem (metropoliszok (hangolódnak össze a mögöttük nyüzsgő érzelmi asszooidoiókkal, egészen a deja vu élményéig. A képei összhatásából áradó rendkívül gazdag és árnyalt világ asszociative nagy szabadságot biztosít nézőinek.

Humanizmusát érintve felvetődik: pesszimista-e művészete? Nemmel felölhetünk, s ezt a legpregnánsabb an „Rekviem az erőszakkal elpusztult városokért és emlbere461

O.RSZÁG LILI: SIKÁTOROK