Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Figurák
MAROS DÉNES Figurák A diniben szereplő megnevezés nem tőlem származik. A magam nászéról idétlennek tartom, mégis kénytelen vagyok ragaszkodni íhoizzá, hogy mindjárt a kezdet kezdetén egyazon dologra 'gondoljunk. A figurák megjelölés falun és városon kijár mindazoknak - szívem szerint megilleti mindazokat akik valamilyen 'Óiknál fogva nőm testesítek meg a tipikus esetet, nem viselik magukon foglalkozásuk általános jegyeit, nem 'élik a megszokott, az elvárt életformát. A tagadások szaporíthatok, s azt hiszem, a megítélés alapja éppen az, hogy a rájuk ki nem osztható jelzőkért tartják számon őket. Holott az ,,és mégis” kezdetű jellemzés mutatná he őket igazán. Ezeket az elvetélt szavaikat, csekély hányadúikat kísérlem meg összerakni. Tudom, dőibfo-utóbb összeállnak maguktól is anekdotának, vagy ha véletlenül íróiba ütköznek, nívós tárca (kerékedik belőlük, gyönyörűséges nevekkel és kísértetiesen szelíd tájakkal körítve. Egyébként... A.legkoszosafcb italboltban is tábla díszeleg, hirdetvén, hányad osztályon mérik a mindig frissen csapolt sört, a vegyes-gyümölcs pálinkát. A műhelyek faláról hiányzik az eligazító tábla, így az ember önnön megérzésére hagyatkozik. Vélem, negyedosztályú öntödében álldogálok. Csapolnák. Frissen. (Innen a képzettársítás!) Kísérőm lelkesen:- Láttádé már az elivtárs az olvadó vas szikrázását? Költői lélek. Szeretem a költőket. Tagadóan rázom a fejem. A kiömlő vas gyönyörű lenne, ha nézni bírnám. Elnézek mellette a formázok felé. Három testes nő között vékony férfiú hadonászik. Nehezen kiveszem, hogy lkávéznák. Az öntöde sarkában. Hagyom aiz olvadt vasat. Nélkülem is a helyére kerül. A zajon keresztül kísér a szöveg:- Az ott B. Hajós. Furcsa figura.- Miért?- Hát. . . Majd, meglátja az elvtárs. Nagyon kinyitom a szemem. Hátha 'tényleg meglátom. B. Lajos szabad bal kezét az egyik nő csipejióvél foglalja el. Illetlenség, mi?- Lajos, az elvtárs .... - itt a nevem következik. Lajos ibal keze élszakad a valóságtól, átrakja jobbjából a kávéscsészét - szabályos jénai üvegcsésze, mint a presszóiban.- Szevasz. Iszol kávét? Rumunk van, lányok? Kísérőm az égre tekint:- Ö már csalk ilyen. Lajos intézkedik, rum persze sehol:- Tisztességes adag legyen, mert nem adom nektek a testemet! Még esidaklőbb tekintet és kézlegyintés. Kávém cufcrozója biggyeszti a száját:- Köllesz a fenének.- Nekem mondod, aki. .. Néhány adat hangzik el naiv hölgyek okulására. Pirulás hélyett újabb letorkolás Lajosnak címezve:- Otthon dicsekedj, kisfiam! 452
