Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Figurák

Igen, B. Lajos furcsa figura. Klasszikus ötlete az (öntödei presszó, hínhedett nőcsá- bászként tündököl és mellesleg az egyetlen ember, alki minden formát megrajzol, össze­illeszt az öntödének. Alkar pozitív szereplője is lehetne egy riportnak, dahát lehet így?- A kávét majd egy firöccsben letudjuk - mondja.- Mikor?- Miért sürgős, haldoklóm? Majd találkozunk egy-szer. Aztán már az asztalánál, miközben lemezből kivert különös-szép formákban gyö­nyörködöm :- Egy ötvenesért a tiéd.- Honnan szerezted?- Csináltam.- Hülyéskedsz? Hogy a betegesen rendre szoktatott ‘lelkivilágom teljesen szétdúljia, megjegyzi még:- Mennyi ideiig voltál az öntödében? Nem sokáig, mi? Azok a lányok a hatodik órában még röhögni, nemcsak nevetni, röhögni is tudnak. Rajtam. Nem tudom, ki szerzi meg nekik ezt az örömet elsejétől. Kilépek. Nőm engedélyezik, hogy ktsz-hez szerződjek ímeló után. Segédmunkára. Lakásra kell a pénz. Forgatom a fémdomJborítást. Ez az emiber hihetetlenül tehetséges. Miben? Egyálta­lán sejti-e, mit formált, miért így formálta?- Tudod, miért nem engednek? Mert Mama lenne a gyárnak. Meg rámkórdeztek: „Biztos, lakásra kell. nem a nőkre költi?” Két gyerekkel élünk az anyósnál. Szünet, kevés irgalommal.- Tetszik az a vacak? Két napig kalapáltam, minden ütésnél szidtam az anyjukat. 2. A hídmérleg nem tartozik a kényes szerkezetek közé. A mérlegjavítók is leszoknak a •kényeskedésrőil. Egyrkét brigád elintézi a teljes megyét. A brigád legkisebb létszáma há­rom fő, annyi feltétlenül kell. Közepes nagyságú hídmérleg generáljavíitása négyszáz órás munka. A nagy dög vasakat majdnem milliméteres pontossággal kell visszahelyezni. Mindeme bölcsességet T. Kálmántól hallottam. Egyetlen délelőtt. Eközben elfo­gyasztottunk negyedkiló szalonnát, valamint egy flasíka vöröset, melynek ára természet­szerűleg engem terhelt. T. Kálmán finoman az ő fellépti díjaiként könyvelte el az üveg­csét. Nos, (brigádjáról írtam is akkor, mert gyerekkorom óta vonzódtam a csavargó életű embereikhez. T. Kálmán története azonban jóval később kezdődött. Szőke hajú, nyurga fickó dolgozott vele, jól megjegyeztem a formáját - őt szalaijtottuk a borért. T. Kálmán dicsérte a maga módján:- Kicsit flúgós, de jófcezű gyerek. A leírásból két dolog figyelemre méltó, úgy mint a négy-öt évvel fiatalabb, már katonákötöles fiú titulusa, a „gyerek”, másodszor - a szellemi képesség magánügy, a „jó kezű” a hangsúlyozott, annak van jelentősége. A kicsit flúgós jelző egyébként arra utalt finom formában, hogy a srác egyszer meg­indult a határnak. Ahogy a nyugati határszél öregjei mondják, gombát keresett (elfoga- tas esetén ugyanis ez a legpitiibb magyarázkodás). Vagy három kilométerre a határtól fü- iöncsípüék. Fiatalkorú volt imég, letagadta a csillagokat az égről, szóval megúszta. Ak­kor került Kálmánhoz segítőnek, hiszen mérlegesnek lenni nem lehet máról holnapra. A brigád teljhatalmú főnöke - tényleg az volt - tíz hónapig okította. Akkor a langaléta fiú újból megáhította a nyugati világot. Vasutas cimboráival egyezkedett-e, vagy a saját ötlete volt, nem tudom. Valami szerszámosládából lógott ki a lába egy Ausztriába induló szerelvényen. Leszedték. Ijedtében T. Kálmánt feketítette, mielőtt még (bárki 'kérdezte volna. Hogy a főnök őt ütötte, kiüldözte a világból, dehogy ment volna ő ebből a szép 455

Next

/
Thumbnails
Contents