Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Tinédzserek
Rn: Technikusi képesítést nem ad, a szakmunkásokat utol kell érniök. A szaktárgyakat a gimnáziumi általános műveltséget közvetítő, egyetemi felvételre felkészítő anyag rovására tanulják. Igazgató: Kérem a szakkönyveket meg lehet nézni. [Egyetemi színvonalúak. Rn: És a tanári kar? Igazgató: [Közismeretesek közül valamennyi egyetemet végzett. A szakmai elméletet tanítók valamennyien mérnökök. Gyakorlati oktatásra kilenc tedhnikusunk van. Egy tanerő most végzi a negyedik osztályt. Egy régi szakmunkás. Megnézzük a tanműhelyeket. A diákok tavaly dolgoztak a szőnyi kőolajfinomító elektromos központijánál. A gyár segítségével sikerült korszerű vezérlőfálat építeni. A2 ÉíDASZ is sokat segített. Az áramszolgáltatónak bérmunkát végeznek az iskola diákjai. A vagongyárnak is. A villanyszerelő-jelöltek egy része reléállomást szerel. Az osztály másik fele most is az áramszolgáltató telephelyén van. Rn: Hányféle szakmát tanulnak a fiúik? Igazgató: Lakatos és villanyszerelő alapszakmákat. Később persze szakosodhatnak. Rn: Az életben? Igazgató: Nem az a feladatunk, hogy szakmunkásokkal lássuk el az [üzemeket, hanem, hogy jó műszaki intelligenciát adjunk a fiatalnak. Rn: A fiatal, ha ez az intelligencia nem [jelent kézzelfogható álláslehetőséget, nem fog tudni mit kezdeni vele. Se technikus, se szakmunkás. Mindenhová tovább kell képeznie magát. Ezt a hátrányt esetleg méltánytalannak érezheti, nem? Igazgató: Nem tudtunk jobbat kitalálni. Maga tudna? Rn: Nem lenne az oktatásnak is szerencsésebb, ha az iskola egyetlen szakmára szakosod na? Igazgató: De az nagyon ijó lenne. Viszont nem rajtunk múlik. Rn: A tanműhelyek felszerelését ön [jónak ítéli? Jártam a 400-as szakmunkásképző intézet Itanműhelyében és . . . Igazgató: Nézze, itt, sajnos meg kell mondanom, hogy áldatlan a helyzet. Mi még mindig a Művelődésiügyi Minisztériumihoz tartozunk. A volt gépipari technikum meg a szakminisztériumhoz. Az ő (fejlesztési keretük még ma is többszöröse a miénknek. ‘Nagyjából ugyanannyi diák tanul mindkét iskolában. Rn: Jó lenne, ha változás történne ezen a területen? Igazgató: Tavaly is későn lett volna. Kényelem A legtöbb mai fiatal iskolás korában semmiben sem szenved hiányt. Zsebpénze van, ha megtanulta az iskolai feladatokat, önálló. Igényt is tart erre az önállóságra. Amint azonban elhagyja az iskolapadot és a szülői házat, kidéiül, hogy a nagy kényelem nem volt valami szerencse. Mihelyt elköltözik otthonról, furcsa helyzet áll elő. Az albér- letezés viszontagságait kevesen viselik el könnyen. Gyűjteni a magas lakbérek miatt rendkívül nehéz. A lakbéruzsora megszüntetésére irányuló rendeletek erőtlen kísérletek maradnak, míg az állam nem épít megfelelő számú albérleti szobát. A pénz megbecsülését a fiatal nem szokta meg kellően gyermekkorában. Következmény: egyik napról a másikra él. Aránylag jól, de tartalékok nélkül. 450
