Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Tinédzserek
- Hát kérlek szépen, van. Akarsz IhalLani az akcióprogramról? (Ha kell, holnapra mindent leírok. Olyan újságcikket hozhatsz ki belőle, amilyen tetszik. Jó?- iNem. Most mondd és őszintén.- De nem írod meg?- A neved elhallgatjuk. De ha igaz, nem mindegy az is?- De nem ám. Szóval nálunk a KISZ egy nulla. Azonkívül, hogy majdnem mindenki tagja. Mert tudod mit csinálunk? Semmit. Semmit az égvilágon. Megemlékezünk a társadalmi ünnepekről. Megy a körlevél, bemondatjuk a 'hangospofába: két órakor mindenki jöjjön az aulába, kötelező. A tagok a fenébe kiváltják az ünnepeket. Ezen kívül semmi. Büntetni, dicsérni? Ugyan. A KISZ legtöbbször teljesen tehetetlen. Arra jó, hogy rajta van az egyetemi felvételi lapon: „Mióta KISZ-tag?” Tudod, mi a legrosszabb? Hogy a vezetők legtöbbször minimum tíz évvel idősebbek nálunk. Más nyelven beszélnek. iNem értjük, nem értik. Ettől lesz olyan merev, bürokratikus intézmény. Lehetőség a tisztségmániásoknak. Azt mondod, túlzók? Hát persze, én is szervező titkár vagyok. De benne van a lényeg.- Valamikor az úttörőben egészen más volt. Tábortűz, meg közös kirándulás, társadalmi munka, vetélkedők, szakkörök, mindenféle verseny. Ma semmi. Vagy minden ífélig-meddig. Ha akad egy lelkes ember, aki felbuzdul és szervez valamit, a 'KISZ mindjárt ráteszi a kezét és lejelenti, hogy ő csinálta. Mert mennek ám a jelentések minden hónapban. Nincs fontosabb, mint a jelentés. Na, gondolom, most elégedett vagy, jól kipanaszkodtam magam.- Szerinted mi a megoldás?- Nem tudom. De a KISZ a mi szószólónk. Nem igaz?- De igen.- Csak akkor fogja mindenki magáénak érezni, ha olyan, mint mi. Ha mi vagyunk a KISZ. Ha nem a nyilatkozatokban van értünk, hanem belőlünk áll. Jó-e a szakközép?- Nagyon jó! - mondja a Pattantyús .Ábrahám Géza szakközépiskola igazgatója, s még hozzáteszi: — Igazán meg lehetünk elégedve az eredményekkel. Eredetileg néhány klubtagot akartam elkérni egy bakonyi kirándulásra szombati tanításról. Az igazgató szívélyes volt és közvetlen. Amikor vigyázatlanul .elővettem a jegyzetblokkot, megmerevedett. Attól kezdve interjút áldott - sajnos —, amit most a saját mondandóm szerint csoportosítva, de nagyjából szó szerint adok itt közre; En: Mit jelent az, hogy nagyon jó? Igazgató: Képesítést adunk diákjainknak, felkészítve bocsátjuk ki őket az életbe. En: Arról van szó, elegendő-e a felkészítés? Igazgató: iF'dtétlenül. En: Hetente hány gyakorlati órán vesznek részt a diákok? Igazgató: Heti egy napon csak gyakorlati foglalkozás van. En: Tehát kevesebb, mint az ipari 'tanulóknál. Igazgató: De a mi diákjaink elméleti felkészültsége nagyobb. En: A diákok többsége, szinte mindenki, szákmunkásdaeosztásba kerül .majd, ugye? Igazgató: Igen, először ott kezdik. En: Szakmában az ipari tanuló jobban megállja a helyét. Igazgató: Ó, az csak néhány hónap. Aztán a ml fiaink utolérik őket. 449
