Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Csikós József: Kézbentartott romantika
CSIKÓS JÓZSEF Kézbentartott romantika (Az ember tetteinek, cselekedeteinek folyamata. A fiatal ember is az, ibár a fiatalság talán elfogadottan több, mint állapot. Többnek kell lennie annál is, mint a szerveik és szervrendszerek még rugalmasabb nelkifasziúlése újra és újra a tennivalónak. Az illuzionista már nem hisz semmiben. A hazugságot választja és arra építi egész világát. A hazugság a gyilkossághoz képest íkis bűn, de ahhoz elég, hogy a cselekedetek folyamata, az ember fölidcsuszamlás áldozata legyen. Mivé lehet tehát az ember, kialakíthatja-e a maga életét? Különösen a fiatal ember, akiinek egészséges hajlama a kéziben tartott romantikára .természetes és egyszerű.)- Eredetileg én nem esztergályos akartam lenni. Kereskedői pályára készültem. Apám is kereskedő volt. Aztán családi nehézségek jöttek közbe és a kőfaragó szakmát kezdtem tanulni Budapesten. Nem sokat tudtam én azelőtt a kövekről. Jóformán semmit. Sokat dolgoztunk a szabadban, szinte mindig. Átkozottul megfáztam. Az ízületi gyulladás megtámadta még a szívemet is. Hát, abba kellett hagynom a kőfaragást, éppen akkor, amikor kezdtem volna komolyabban megszeretni. Az én életem tételei egyszerűek: kereskedő = az akartam lenni, kőfaragó = kényszermegoldás, véletlen = lettem esztergályos. Persze a kőfaragás és az esztergályozás között van valami hasonlóság, nekem legalábbis: szépet lehet alkotni. (Alkotni. Ez lenne tehát a munka öröme. Az átadott, a beépített erő után az éhes gyolmor, a fáradt izmok, a kitikkadt agyvelő mellé vagy épipen ezekből, együtt, valaminek a létrehozásával öröm is keletkezik. Fölszabadul, mint az 'energia. Régi arrtberi hit, hajtóerő 'ez. Az öröm tehát nem vész el, csak mindig átalakul?! De nemcsak az ember alakítja munkája tárgyát. A munka is formálja az embert.)- Akinek van egy kis fogalma az esztergályosságról, az tudja, hogy a késekhez pontos, precíz ember kell. Az esztergályosság megfegyelmezi az embert, nekem tehát ilyennek kellett lennem, vagy megszököm. En maradtam. Még mindig. Pedig néha minden belső érzésem azt sugallja, hogy nekem a kereskedői pályát kell választanom, arra kell törekednem. Jó üzletet megkötni az embernek örömérzést jelent. Alkotás lehet ez is valahol. (Üzlet. Az egyszerű emberek általában nem nagyon szeretik a kereskedőket. A pénz, az áru forgalma gyanússá tesz. Talán az ÜZLET, így nagybetűvel, az más. Megállapodni, garantáltan hitelt szerezni a kimondott szónak, a tettek fedezetében.)- Vidéki gyerek voltam, aki életében először tölt hosszabb időt Pesten. Nagy gyárban tanulja a szakmát. Akkor még nem is sejtettem, mi is az a munkás. (Most vajon többet tudsz munkásról, munkásosztályról?)- Magamról, a munkásról, mindenesetle többet. Talán magunkról is. Persze Pesten három évig olyan diákforma voltam, ipari tanuló. A munkásérzet igazán itt alakult ki bennem Celldömölkön. Csak dolgozni a gép mellett, az más. Ami pedig legjobban kikényszerítette belőlem a politizálást, az Pesten történt. A művezetőm azt mondta egyszer: menjek ki havat lapátolni az udvarra. Tél volt, nagy hó, kedvem se igen volt hozzá, meg arra gondoltam, havat hányni jó a segédmunkás is, nem kell ahhoz 444
