Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: A "parasztbáró" és társai

Szabadlábon védekezőik, ment őt is elengedték a múlt év őszén. A nyomozás során ugyanis tisztázódott néhány dolog, amit kezdetben az ő terhére róttak. Mint a itsz elnöke, felelősséggel tartozik azokért az üzelmekért, amelyek rövid fél esztendő álatt lezajlottak a magasi termelőszövetkezetben. A bíróság élőitt szamimiel láthatóan ideges, zavart. Mondja is, hogy ő világéletében törvénytisztelő, becsületes emíbar volt, s nem tagadja, hogy a történteikért ő is felelős. Az a típusú falusi ember, aki megszokta, hogy mindenkinek a szemébe kell mondani mindent. Mögötte ül az első- és másodrendű vádlott, de ha hozzájuk szól, vagy velük kapcsolatban mond valamit, megfordul, hogy a szemükbe, az arcukba lásson. A tanáosvezető bírónak figyelmeztetnie kell, hogy ne forduljon hátra, a bíróságnak mondja, amit mondani akar.

Neki mint a tsz volt elnökének tudnia keli mindenről. Azazhogy tudnia ‘kellene. K. J. alkalmazásának körülményedről, a vásárok gépeik, alkatrészek, felhajtott cement történetéről még sem tud pontos leírást adni. Azt tudja csak, hogy ő jószándékú volt mindig. A főkönyvelőben maradéktalanul megbízott, meggyőződéssel hitte, hogy amit ő csinál, azt jól csinálja. A gépkocsirvásárlást imaga is sürgette. A főkönyvelővel együtt hadakoztak a tsz többi vezetőivel azért, hogy egyszerre négy tehergépkocsit vásároljon a tsz. ölk ketten egyébként mindent megbeszéltek, mielőtt egy szűkkörű vezetőség elé tárták a dolgokat. így keveredett aztán egyre zavarosabb ügyletekbe. Részese, osztozója lett sok olyan felelőtlenségnek, ami végül is kárát okozta a közös gazdaságnak. A bíró megjegyzésére mondta: „Ha a jogszabályokat többet forgatom, akkor most nem ülnék a vádlottak padján.” Magyarán szólva: jóhiszeműen belement azdklba a „játékokba”, amit amazok diktáltak. A magasi tsz-elnök egy azok közül, akik néha félreértik, vagy értelmezik az új jogszabályokat, szabályzókat. A „köz javára”, a „tagság érdekében” néha egy kicsit elgaloppoznak, s csak akkor szisszennek fel, amikor már a bűnüldöző szervek ott állnak mögöttük.

Egy példát ennek illusztrálására: külföldön járt a magasi tsz egyik tagja, ahonnét hozott egy műanyag karnist. Ki gondolta volna, hogy ez lesz majd a „prototípusa”, elindítója a tsz egy jelentős vállalkozásának. A főkönyvelővel az élen megindult az ügyintézés egy leendő melléküzemág kialakítására. Számításokat végeztek, is úgy találták, hogy a kannisgyár jól jövedelmez majd. Karnisra szükség van, a házgyárak „harapnak rá”.

A fővárosiból jött egy úr, aki készséggel felajánlotta segítségét. Aztán jött még •egy, aki elkészíti a gépek terveit, s magükat a gépeket kivitdezteti. Mondanunk sem 'kell, ezek a segítő kezek nem ingyen ajánlkoztak, nem is a szocialista nagyüzemi gazdálkodást erősítendő szándék vezérelte óikéit. Az állítólagos tervek elkészítésiéért például :o ezer forintot kért, kapott az említett úri ember, akii mellesleg egy másik műanyag- üzem tulajdonosának a férje. Űjábfo tízezret ígértek neki azért, hogy majd annakidején megtanítja a munkásokat a gépek kezelésére. Az üzem működése után pedig bizonyos százalékot kap, esetleg rábízzák az üzem irányítását.

Egy budapesti kisiparos nagy utánjárásra elvállalta a gépek elkészítését. Közel kétszázezer forintot kért a munkáért. Természetes, vállalni csak úgy tudta, fia az összeg egyharmadát készpénzben leteszik az asztalára. Mi mást tehettek a gyáralapító maga- siak, kifizettek faatvankétezer forintot. A megállapodás értelmében ez év január elsején már működni kellett volna a karnisgyárnak. Ám a látogató hiába lérdeklődik a faluiban, ilyen üzemága nincs a tsz-nek. A gépek nem készültek el, ©gy embert, a tsz-kavicsbánya vezetőjét közben kiküldték külföldre tanulmányútra. (Hogy miért őt? Ki tudja?) A Ikarniisgyárat azonban elfújta a szél.

Derűt keltő, de egyben elgondolkoztató eset ez. Mint ahogy derűt keltő volt az elsőrendű vádlott hirtelen kifalkadása, amikor a főkönyvelő kihallgatásában Idáig jutott a bíróság. A parasztbáró felugrott a vádlottak padjáról, s azt mondta: „Meg440