Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: A "parasztbáró" és társai

mondtam én az elnöknek, akikor lesz ebből fcamisüzam, ha a Meroédes-gyár az enyém lesz. Bízták volna Vmára a dolgot, ő majd elintézte volna. A pesti urak azt hitték, hogy a tsz fejőstehén.” íme tehát, így támad fel a közös pénze kánt a féltés egy goromba per elsőrendű vádlottjában. Mert szerinte: „Az igen tisztelt bíróság premier piámban öt évet adna annak az embernek, akimé bízták”.

Hát igen. Ennek a permek van néhány érdekes szereplője. Itt van például a negyedrendű vádlott. A tanác&vezetőtől engedélyt kap arra, hogy idős voltára, betegségére tekintettel ülve adja elő vallomását. A Mtett kérdésekre egyenesen, nyíltan válaszol, érti a vádiratot, azt is, amit ellene mond. Több rendbeli üzletszerűen elkövetett üzérkedéssel és felbujtód minőségben elkövetett vesztegetéssel vádolja az ügyészség. A kérdésre, hogy bűnösnek érzi magát, mégis így válaszol: „Nem kívánok senkit megsérteni, de úgy érzem, nem vagyok bűnös.”

A hatvanéves, .majdnem százszázalékos rokkant férfi a fővárosiban él. Ifjú borában ott tanult motorszerelő szakmát. Később (katona lett, kikerült a frontra, ahonnét megszökött, s átállít a szovjet hadseregbe. A felszabadulás idején a felszabadító csapatokkal jött vissza Magyarországra. Több éves ihazai szolgálat után nyugdíjazták.

Egy .ártatlan délutáni -séta vezette el K.-ékihoz. Az utcán arra lett figyelmes, hogy egy hölgy az autójávál piszmog, de az nem akar elindulni. A hajdani motor- szerelő, szakértő hogyan is állhatta volna meg, hogy ne ajánlja fel a segítségét. Neki csak egy mozdulaton múlott, hogy helyére tegye a karburátort. Amikor üzemképes állapotba hozta a motort, a hölgy akkor ismerte meg. „Jé a H. bácsi!” Igen, ő volt. Aki évekbeli azelőtt megtanította autót vezetni az egész V.-családot. Akikor még ólt az asszony férje is. V-né invitálta, menjen be hozzájuk, legalább a műhelybe, mossa meg a kezét. Bementek. Később a (beszélgetésüket megzavarta egy elegáns úr, akinek Viné bemutatta. A férfi elmesélte, hogy a termelőszövetkezet anyagbeszerzője, s panaszkodott, milyen nelhéz ezt, azt megszerezni. Ismeretséget kötötték, s a parasztibáró mohón kapott a jóhiszeműen felajánlott segítségen.

Az idős férfi segített. Hogyne segített volna, hiszen arról volt szó, hogy a közös gazdaság létezése, elcbbrejutása múlik azon, meg tudják-e szerezni a kérdéses gépet. ., Heteik múltával csengett a telefon, V-né hívta. Egy villanymotort kellene szerezni. Máskor K. J. kereste meg. Egyszer éjjel csengették fél, menjen el V-néboz, .mert keresik a magast tsz-lből. Nem ment el. Reggelre ott állt a Volga a háza előtt. Rábeszélték, hogy jöjjön velük Magasiba. Eljött. A megye vezetői közt akadt ismerőse, akinek révén hitelt hajtott fel a tsz-nak tehergépkocsi vásárlásához.

Több jelentős szolgálat után a főkönyvelő tett neki ajánlatot arra, hogy háromszázalékos jutalékért, vállaljon anyagbeszerzést. Autó- és traktorköpenyeket szerzett. Olyan alkatrészeket teremtett elő, amelyekért a tsz-elnök (hiába ment ide-oda. A cement- szállítmányok egy részét is ő szerezte. Összeköttetései révén - arra hivatkozva, hogy a tsz liétórdéke a dolog - megszerezte, amit kértek tőle. Nyolc-itíznaponkónt utazott le Magasiba, elszámolni, intézni az ügyeket.

„Énhozzám ne jöjjön egy se többé” - fakadt ki a bíróságon. Jóhiszeműen nyújtott segédkezet, s észre sem vette, mikor posványosodott él körülötte, alatta a talaj. Kissé szánalmas, ahogy a bíróság előtt mindenáron 'bizonyítaná akarja ártatlanságát. Lajstromot hoz magával, amin tételszerűen kimutatja, mivel tartozik még néki a tsz. A főkönyvelővel egyezteti, mi az, amiért megkapta a járandóságát. Több mint negyvenhatezerre rúg az összeg, amit a tsz vezetői (kifizettek neki.

K. J. és V.-né a nyugdíjas H.-ban olyan emberre akadt, akinek kitűnő kapcsolatai vannak, akire itt-ott hivatkozni lehet, s netán védőpajzsuk is lesz egykoron. Az is kétségtelen ugyanakkor, hogy a pénznek nagy ereje van. Különben hogyan is juthatott volna ide a negyedrendű vádlott? S hiába hivatkozik minduntalan tiszteletre méltó múltjára, az ember egy kicsit megkeseredik tőle . ..

441