Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - TANULMÁNY - Szentmihályi Imre: Egy zalai néprajzos vasi kutatásai

fennáll a polilhisztorság veszélye is. A helyes megoldás: legyünk egy vagy néhány sző­kébb terület jó szakemberei, de úgy, (hogy lássuk és érzékeljük jól a sokrétű kapcso­latokat is. Földrajzilag sem lehet kutatásunkat egy szűk térre korlátozni - pl. Göcsej vagy őrség építkezésére -, hiszen a néprajzi jelenségek nem tartják tiszteletben a megye-, sőt gyakran az országihatárokat sem. A táji kapcsolatok elhanyagolásával szőkébb te­rületünk vizsgálata szükségszerűen hiányos, így téves lesz. Göcsejt, Göcsej építkezését kutatom ugyan, de hamar rájöttem, Ihogy a szomszédos és sok tekintetben velünk azo­nos adottságú őrség népi építkezésének ismerete nélkül a miénk ismerete sem lehet teljes. Fokozottabb népi építkezési kutatásra a Göcseji Falumúzeum létesítése ösztönzött. Már első őrségi kutatóutam során tapasztaltam, hogy bár Göcsej és őrség régi faépít­kezése lényegében azonos, de az elzártabb Őrség építkezése sokkal ardhaikusább jel­legű. Elég itt utalnom a régi faépületekben gazdag iSzalafőre, ahol még ma is akad kerített ház és emeletes kamra: kástu. Göcsejben is gyakoriak voltak ezek, de már ko­rábban eltűntek. A szeres települési forma is sokkal jobban érzékelhető őrségben, mint Göcsejben, ahol a „szegek” idővel önálló településekké fejlődtek. Mindkét táj az Alpok végső nyúlványain van, de ezen belül mindegyiknek megvan a maga saját, különleges varázsa is. A Göcseji Falumúzeum építése során a Göcsej és Őrség közötti, a két megye ha­tárán fekvő zalai iFelsőszenterzsébeten sikerült megtalálnunk és a (falumúzeumba át­telepítenünk a hazánkban erédetiben elsőként megismert egykori füstösszobás házat, röviden füstösházat. Ez a primitív kályhás szoba nélküli ősi háztípus - ahol a füstös, kemenoés nagy lakótér konyha és szoba volt egyben - megelőzte a (fejlettebb kályhás­szobás és kemencés-konyhás, vagyis füstöskonyhás házat. V. Geramb neves grazi nép­rajztudós több tanulmányában részletesen foglalkozott ezzel az Ausztriában /(főleg Stá­jerországban) korábban jelentős Rauchstube-háztípussal. Ügy látta, hogy e háztípus elterjedési területe Ausztriában a stájer és szlovén lakosságra korlátozódik, lényegében a magyar nyelvterületig •(országhatárig) ér, azt nem lépi át. Geramb nem ismerte a délnyugat-magyarországi ifüstösház-leírásokat, így Kossits József 1828. évi közleményét a hazai vendekről (beleértve az Alsószölnök környékén élőket is), Nemesnépi Zakál György 1818. évi kéziratát Őrségről, Gönczi 'Ferenc gö­cseji adatait 1(1914), Bettosics Bálint hetési (1897) és Nagy József hegyháti (1900) uta­lását. Mindezek már eddig is világossá tették, hogy - hasonlóan a szeres települési formához, a kerített házihoz, a kástuihoz stb. — a füstösház nem köthető egyetlen ország­hoz vagy néphez, mivel három ország érintkező területén (így hazánk délnyugati részén is) egy lényegében egységes — egyben sajátos helyi vonásokat is feltüntető - nagy népi építkezési kultúra alakult ki. A Rauéhstube tehát nemcsak osztrák, vagy szlovén vagy magyar típussajátosság, hanem közös kulturális örökség, melynek területenként sajátos változatai alakultak ki. A felsőszenterzsébeti füstösház felfedezése tárgyszerűen megerősítette a füstösház hazai létére vonatkozó, a XIX. század elejére visszanyúló írott adatainkat. Kossits nyomán hazai vendjeink körében is kutattam az egykori füstösház nyomait. Nem is eredménytelenül, mivel Felsőszölnök (Vas m.) szőlőhegyén két olyan régi fa­épületet is találtam, melyek minden építészeti bizonyítékát viselik egykori füstösház voltuknak és teljesen megfelelnek a Kossits által leírt vend f/üstösház típusának. Vend vidéki gyűjtésem előtt alaposan tanulmányoznom kellett Kossits a vendek építkezését is részletesen ismertető 1828. évi leírását. Az akkori magyar tudományos élet ezt nagy ovációval fogadta (Csaplovits János: „Valóságos ethnographiai Re­mek. ..!”), de nem is oly rég egyik néprajzos professzorunk - néprajzi életünk kibon­432

Next

/
Thumbnails
Contents