Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - TANULMÁNY - Szentmihályi Imre: Egy zalai néprajzos vasi kutatásai
fennáll a polilhisztorság veszélye is. A helyes megoldás: legyünk egy vagy néhány szőkébb terület jó szakemberei, de úgy, (hogy lássuk és érzékeljük jól a sokrétű kapcsolatokat is. Földrajzilag sem lehet kutatásunkat egy szűk térre korlátozni - pl. Göcsej vagy őrség építkezésére -, hiszen a néprajzi jelenségek nem tartják tiszteletben a megye-, sőt gyakran az országihatárokat sem. A táji kapcsolatok elhanyagolásával szőkébb területünk vizsgálata szükségszerűen hiányos, így téves lesz. Göcsejt, Göcsej építkezését kutatom ugyan, de hamar rájöttem, Ihogy a szomszédos és sok tekintetben velünk azonos adottságú őrség népi építkezésének ismerete nélkül a miénk ismerete sem lehet teljes. Fokozottabb népi építkezési kutatásra a Göcseji Falumúzeum létesítése ösztönzött. Már első őrségi kutatóutam során tapasztaltam, hogy bár Göcsej és őrség régi faépítkezése lényegében azonos, de az elzártabb Őrség építkezése sokkal ardhaikusább jellegű. Elég itt utalnom a régi faépületekben gazdag iSzalafőre, ahol még ma is akad kerített ház és emeletes kamra: kástu. Göcsejben is gyakoriak voltak ezek, de már korábban eltűntek. A szeres települési forma is sokkal jobban érzékelhető őrségben, mint Göcsejben, ahol a „szegek” idővel önálló településekké fejlődtek. Mindkét táj az Alpok végső nyúlványain van, de ezen belül mindegyiknek megvan a maga saját, különleges varázsa is. A Göcseji Falumúzeum építése során a Göcsej és Őrség közötti, a két megye határán fekvő zalai iFelsőszenterzsébeten sikerült megtalálnunk és a (falumúzeumba áttelepítenünk a hazánkban erédetiben elsőként megismert egykori füstösszobás házat, röviden füstösházat. Ez a primitív kályhás szoba nélküli ősi háztípus - ahol a füstös, kemenoés nagy lakótér konyha és szoba volt egyben - megelőzte a (fejlettebb kályhásszobás és kemencés-konyhás, vagyis füstöskonyhás házat. V. Geramb neves grazi néprajztudós több tanulmányában részletesen foglalkozott ezzel az Ausztriában /(főleg Stájerországban) korábban jelentős Rauchstube-háztípussal. Ügy látta, hogy e háztípus elterjedési területe Ausztriában a stájer és szlovén lakosságra korlátozódik, lényegében a magyar nyelvterületig •(országhatárig) ér, azt nem lépi át. Geramb nem ismerte a délnyugat-magyarországi ifüstösház-leírásokat, így Kossits József 1828. évi közleményét a hazai vendekről (beleértve az Alsószölnök környékén élőket is), Nemesnépi Zakál György 1818. évi kéziratát Őrségről, Gönczi 'Ferenc göcseji adatait 1(1914), Bettosics Bálint hetési (1897) és Nagy József hegyháti (1900) utalását. Mindezek már eddig is világossá tették, hogy - hasonlóan a szeres települési formához, a kerített házihoz, a kástuihoz stb. — a füstösház nem köthető egyetlen országhoz vagy néphez, mivel három ország érintkező területén (így hazánk délnyugati részén is) egy lényegében egységes — egyben sajátos helyi vonásokat is feltüntető - nagy népi építkezési kultúra alakult ki. A Rauéhstube tehát nemcsak osztrák, vagy szlovén vagy magyar típussajátosság, hanem közös kulturális örökség, melynek területenként sajátos változatai alakultak ki. A felsőszenterzsébeti füstösház felfedezése tárgyszerűen megerősítette a füstösház hazai létére vonatkozó, a XIX. század elejére visszanyúló írott adatainkat. Kossits nyomán hazai vendjeink körében is kutattam az egykori füstösház nyomait. Nem is eredménytelenül, mivel Felsőszölnök (Vas m.) szőlőhegyén két olyan régi faépületet is találtam, melyek minden építészeti bizonyítékát viselik egykori füstösház voltuknak és teljesen megfelelnek a Kossits által leírt vend f/üstösház típusának. Vend vidéki gyűjtésem előtt alaposan tanulmányoznom kellett Kossits a vendek építkezését is részletesen ismertető 1828. évi leírását. Az akkori magyar tudományos élet ezt nagy ovációval fogadta (Csaplovits János: „Valóságos ethnographiai Remek. ..!”), de nem is oly rég egyik néprajzos professzorunk - néprajzi életünk kibon432