Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - TANULMÁNY - Szentmihályi Imre: Egy zalai néprajzos vasi kutatásai
SZENTMIHÁLYI IMRE Dolgozatomban nem egy témát kívánok teljes tudományos precizitással feldolgozni - ez az adott 'határidő rövidsége miatt .bájos is lenne hanem olyan kutatásaimról nyújtok előzetes áttekintést, melyek a szomszédos Vas megyéhez szorosan kapcsolódnak. Érintett témáim részletes feldolgozása folyamatban van. Az alábbiakban főleg arra szeretnék rámutatni, hogy a néprajzi jelenségek mennyire átnyúlnak a szomszédos területekre, ebből a szempontból milyen másodlagosak a megye-, sőt országhatárok, problémáink milyen nagy mértékben közösek, és így mennyire indokolt a kutatók szoros — a jelenleginél szorosabb - együttműködése. Nem kívánom titkolni azokat a tényezőket sem, melyek mutatják, hogy a kutató nem gép, hanem érző ember, aki egy-egy felfedezésén szívből örül; aki egynek érzi magát azokkal, akiknek körében kutat; aki arra törekszik, hogy egyre jobb szakember legyen, mert jelentősei alkotni csak így lehet; de jól tudja azt is, hogy ennél még fontosabb a hivatástudat és hivatásszeretet, hiszen munkájához perspektívát ez ad: az időleges kudarcokat, a kutatás nehézségeit, saját gyöngeségeit, tudásának korlátáit csak így képes leküzdeni. Ha mindez nem él elevenen a kutatóban, úgy bármennyire is jó szakember, munkája gépiessé, lélektelenné válik, így elsorvad. Ellenkező esetben viszont tud miből erőt meríteni a nehézségek 'leküzdéséhez és önmaga egyre jobb szakemberré képzéséhez. Mindezzel kapcsolatban csak néhány, de nem véletlenül éppen vasi és zalai vonatkozású példát említek. Pável Ágoston nem képzett néprajzos, hanem polihisztor volt, de jó szeme, néprajzos érzéke és népe iránti szeretete értékes, mindig az emberből kiinduló néprájzi tanulmányok megírására sarkallta. Vagy Gönczi iFerenc, Göcsej nagy néprajzos kutatója pedagógus volt, de a benne élő hallatlan érdeklődés és népszeretet egy olyan Göcsej-Hetés monográfiát eredményezett, melyről helyesen jegyezte meg 1914-ben, hogy a közölt néprajzi anyag „soha el nem múló, sőt folyton fokozódó értékű” lesz. Vagy nézzük 'dr. Tóth János mérnököt, aki egyaránt zalai és vasi. Göcsej „fővárosában”, Zalaegerszegen született, de sokáig Szombathelyen működött. Mérnöki szaktudását a népi építkezésre koncentrálva, nagyon értékes tanulmányokkal gyarapította a szakirodalmat. Valamikor úgy gondoltam, hogy egy néprajzos számára a népélet csak anyagforrás, és lehetséges a kutatást kizárólag egy szőkébb szakterületre, és egy meghatározott szűk földrájzi körre (pl. Göcsej népi építkezésére) korlátozni. Nem sok idő kellett áhhoz, hogy tévedésemre rájöjjek és azt korrigáljam. A népélet nemcsak lelőhely, melyből kincseket bányászunk ki. Szakmai, de emberi kötelességünk is, hogy ne kívülről, .hanem belülről közelítsünk népünkhöz, egynek érezve magunkat vele, örömével-bána- tával egyaránt, és próbáljunk segíteni ott, ahol csak tudunk. A szakmai elhatárolás is csak részben lehetséges: az életben a különféle jelenségek szorosan összefüggenek - ez mindig is így volt -; ha túl szűk térre korlátozzuk érdeklődésünket, úgy esetleg éppen a vizsgált jelenség helyét, kapcsolatait nem látjuk meg jól az életben. Persze másrészt 431 Egy zalai néprajzos vasi kutatásai
