Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - TANULMÁNY - Biró Friderika: A falusi ház és lakás mint a hagyományos paraszti-népi életforma tárgyi kerete
zott rá hét év múlva a törött tükör is. A konyíha szemetét Szt. István napján összesöpörték, másnap a tyúlkoik alá öntötték, a ityúkok így jobban tojtak. A konyhával és tartozékaival kapcsolatosak az alábbi hiedelmek. Az állat kemencéhez sározott tolla, szőre biztosította az állat házhoz váló tartozását. A kisgyerek első kihúzott fogát a besnencetetöre beliebt feldobni, hogy a jövőben egy foga se fájjon. Ha sistergett a tűz, haragos vendég, ha morgott, ákbor szívesen látott vendég jött a házhoz. A szikrázó tűz is haragos lemiber jöttét jelezte. Nagyfüstű kéménybe bele szokott ütni a ménykő. A iboszodkányök a füstös konyha fölablakán jártak ibe a házba. A konyha-iszoba-Tasztaka vonatkozó bábonák: ha vendégék jöttek a házhoz, a háziasszony nem ülhetett le az asztalihoz, a cseléd sem. Karácsonytól LJjévig nem volt szabad az aszta/kia ülni, sem pedig gyereket az asztalra ültetni, ment béléses lett a fenekük. Karácsonykor nem volt szabad az asztalra könyökölni, mert az lett béléses. A lányoknak asztalt kerülgetni tilos volt, mert a férjük részeges „lett”. Leánykérésfcor a legény a kalapját a'z asztal közepére tette és háromszor megkerülte az asztalt. Ezzel akarta éléről, hogy a lány ükkor is hozzá mértjen, ha az nem szereti. A kenyeret karácsonytól Újévig nem volt szabad levenni az asztalról. A (kenyér vágott felét nem volt szabad kifelé fordítani, mert akikor válaki elment a háztól. Gyereket a kereszbélés után az asztalra és az ágy alá tették, hogy jobb legyen és jobban aludjon. Karácsonykor nem volt szabad az asztalon morzsákat hagyni, miért rossz lett a termés. Égiháború idején az asztal alá bújtak, így nem csapott Ibc a villám. A ruhafogason karácsony és Újév (között nem volt szabad ruhát szárogatni, mert abban az éviben megszáradt a tehén hőre, azaz elpusztult az állat. Luca-napfcor a székre tették a csizmát, hogy száradjon. Két (karácsony között nem volt szabad széket ringatni a rajiba ülőknek, mert a marhák megsántuitak. Ha a lány főzőkanalat vett a szájába, pletykás lett. Két 'karácsony között nem volt célszerű, ha a konyhában valamiféle szerszám vagy faforgács hevert, mert akkor a verebeik jobban elszaporodtak. Ha kiütött fenekű vizessajtáron keresztül húzták a nyavalyatörés gyereket, meggyógyult. Szalafőn pl. a hüshagyókeddi vacsora előtt vidra- vagy fűzvesszőből gúzst kötöttek az üregben. Vacsora után a gúzst 'betették a sütőbe, kölesmagot öntöttek rá és tavasszal arról vetettek. Ugyancsak e vacsora előtt mindenfajta ételből összegyűjtöttek egy zaoskónyit és ebből a keverékből egy-egy 'kanállal szórtak a házkeresztekre abból a célból, hogy a kígyók, békák elő ne jöjjenek. A FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM Benczúr János: Népszokásom Vas megyében. = Társalkodó VIII. (1839) 23-24. p. Bellosics Bálint: A hetési faház. = Etbn. 1897. 88-103. ,p. Biró Friderika: Egy őrségi falu lakáskultúrája. Szalkfő lakásműveltsége a 19. század elejétől napjainkig. Szakdolgozat. 1968. ELTE-Ncprajzi Tanszék és Sava- tia Múzeum Néprajzi Adattára. Bíró Friderika: Jabhágypáraszti ház- és lakáskultúra az őrségi Szalafőn. = Néprajzi Értesítő, 1969. 119-1518. p. Biró Friderika: Az őrség ház- és lakáskultú- ráj'a a 19. század elejétől napjainkig. Doktori disszertáció. 1971. Bitnicz: A’ Vass és Szala Vármegyei Tótokról. — Tudományos Gyűjtemény, 1819. 59-74. jp. Dömötör Sándor: őrségi jegyzetek 1838-ból. = Ethn. 1958. 287-289. p. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 1-689. p. Kardos László: Az Őrség népi táplálkozása, Bp. 1943. 186-266. ,p. Kossits József: A Magyarországi Vendus Tótokról. i— Tudományos Gyűjtemény, 1828. V. 12-15. p. Nemesnépi Zakál György: Eörséghnek leírása. 1818. MTA Kézirattár. Tóth József: Egy régi leírás az Őrségről. I- II. = Vasi Szemle, 1970. 2. 272-286. és 1970. 3. 456-474. p. 430
