Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - TANULMÁNY - Biró Friderika: A falusi ház és lakás mint a hagyományos paraszti-népi életforma tárgyi kerete

tak-főztek a torra. Nyáron ezt is a pajtában, télen meg a szobában ülték meg, oda terí­tettek. A torok tilaknazásával ez a szokás csokiként, s napjainkra megszűnt. Ma már ház­tól nem is igen temetnek. Születésnapot, házassági évfordulót az Őrségiben nem ültek ímeg, gyakori volt a névnapi köszöntés. Igaz, nem járt nagyobb ünnepséggel, de a nagyszobában azért ven­dégeskedtek. Az esztendő ímegült jeles ünnepei és nagy kollektív mezőgazdasági munka­alkalmai is kitűnő lehetőséget nyújtottak házi összejövetelekre, nagy közös otthoni ét­kezésekre és mulatságokra. Ilyen nagy alkalom volt a húshagyókedd, az emberek egész ■este ettak-itbak, mulattak. Húsvét, pünkösd, karácsony szintén nagy ünnepi étkezésekkel múltak el. Rendszerint a szobában és a konyháiban szépen megterített asztalok mellett. Ezek az ünnepi házi étkezések manapság már jóval kisebb jelentőségűek, de mlég mindig ezek -adják meg agy-egy ünnep jellegét. A nagyobb munkaalkalmak a kisparaszti gazda­ságban töhbsógüklben közösségi jellegűek voltak, így például a kapálás, szántás, cséplés, aratás, szónaikaszálás, tolifosztás, kukoricafosztás. A rokonok, szomszédok, barátok men­tek egymásnak segíteni. Ha ezek -a munkák nyárra estek, akkor a pajtáiban, udvariban terítettek a munkásoknak, naponta háromszor-négyszer étkeztek. A nagy közös étkezé­sük költségeit a házigazda fedezte, és miivel ezek a munkák köilcsön-imunkálk voltak, az embereik egymásnak segítettek és felváltva vállalták az anyagi terheket. Kaszáláskor, aratáskor - ha a munkahelyek távol volták - a parasztok a mezőn ét­keztek, az étéit mindig utánuk vitték, ha pedig a házhoz közel dolgoztak, ébédre haza­jöttek. A tolifosztás, a kukoricafosztás, a tökimagköpesetés is társas munkák, mégpedig azoknak legváltozatosabb válfajai, tele játékkal, tréfával, kivált a fiatalság [kapcsolódott bele. Színhelyük a lakóház ürögje, konyhája, szolbája volt, a résztvevőket a házigazda rendszerint megvendégelte. Ezek a közös munkaalkalmak ma már csak az emlékezetben élnek. Hagyományu­kat csupán a zajos disznótorok őrzik. Napján a konyhában terítenek, asztalokat tolnak öissz|e, fehér terítővei terítik, sonkát, pálinkát tesznek fel rá, ünnepélyesen várják a báltereket és a segítőket. Az öles előtt közösein reggeliznek, majd föllkerekednek és munkához látnak. A vágás és az alapmunkák az udvaron zajlanak, a részletmunkák a konyhában. Délután, este a friss husiból, kolbászból, hurkából bor segédletével nagy la­komát csapnak. Ez a disznó tora. A paraszti életforma jobbágyi szintű tradícióiban a paraszti élettevékenységet egy­fajta kiterjedt szellemi szféra fogta körül. Az életnek úgyszólván minden tárgyi meg­nyilatkozásához hiedelmek, előítéletek tapadtak. Babonás-mágikus cselekmények bizto­sították a ház és lakás biztonságát, reinid-j-ét, ,,fungálását”, a benne élő embereiknek a házhoz és a lakáshoz való Zökkenőmentes viszonyát, a házi tevékenységeket. Ezúttal ezdkből a házhoz és háztartáshoz tapadó néphit jelenségeikből teszünk itt közre néhányat, puszta illusztrációként egy letűnt korszák szellemi atmoszf-érájának ér­zékeltetése végett. Eleven életerővel csak abban a korszákiban -egzisztáltak, a század vé­gére, a mi századunkban -már csak maradványok és emlékek a tudatban, az élethez már semmi k-özülk, üres fikciók, ikiürül-t vázak. A néprajzos -szempontjából a lakáskultúra teljes problematikáját teszik kar-ekfcé. Legelőbb a ház- és házépítéssel kapcsolatos szokásokat lehet említeni. A faház építésekor az első keresztbe -pénzt, filléreket, krajcárokat, illett tenni. Az új épület te­tejére, im-i-előtt befejezték, bolkrétafát állították sóik színes -papírral feldíszítve. Amikor a ház elkészült, a küszöböt háromszor át kellett lépni, -az esetben a házat sűrűn látogatták a vendégek. Főiként lányos háznál volt -ez szokásban, ahol is azt akarták, hogy látoga­tott legyen a ház. Mielőtt a lakúk új házba költöztek, célszerű volt a csótányok és a kártevő bogarák irtásáról -gondoskodni, ezért a körültekintők a falon -háromszor keresz­tet húztak, továbbá a mész közé vizeltek -és -ezzel meszelték be a falakat. Szemetet a küszöbön átsöpörni -szerencsétlenséget jelentett a házra, ugyancsak szerencsétlenséget ho­429

Next

/
Thumbnails
Contents