Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - TANULMÁNY - Biró Friderika: A falusi ház és lakás mint a hagyományos paraszti-népi életforma tárgyi kerete

rü'l végezték teendőiket, csak az egészen kicsinyek és az öregeik tartózkodtak otthon, és ha a külső tevékenység engedte, a ház gazdasszonya is, hogy az otthoni munkáit ellássa. A' gyermekiek nevelődósének legfőbb fázisa - az időjárástól függően - a konyhán az öreg szülék felügyelete alatt zajlott, itt végezték iskolai feladataikat - úgy sebtében, itt fogadták barátaikat, jó időben persze a ház körül, vagy a rájuk bízott kisebb gazdasági tevékenység köziben. A lányokkal való pajtáskodás ugyan a háztól távol zajlott, de komolyabb fázisában, az udvarlás során már újfent a ház körül bonyolódott. Házhoz járni, háztűznézőbe jönni az otthon megközelítését jelentette, sőt az otthon megalapozásának szándékát is. A leánynak illett ilyenkor fogadni a legényt, aki ilyenformán a szobában vendégeskedett, s a szülők szándékával egyezően is ismerkedett. Az udvarlásnak, a házi szórakozásnak korabeli formáit ennek a vidéknek a lakossága is tradicionálisan élte át. A házasságot és az új 'otthon megalapozását is, ami az egyik félnek a befogadását jelentette a család mikrotársadaknába. Lakásgond akkor is volt, itt annyiban, hogy a fiatal pár a lakóház melyik kamrájában (a legkorábbi időkben) vagy a kásszoibában, esetleg új házban (később, a századfordulón, az első világháború után) kezdje az életet. Azután minden a régi rend szerint folyt a lakóházban, legfeljebb egyezkedni kellett a befogadó szülőkkel.

A családi élet körforgásának kiemelkedő eseményeihez, i'dbonyolódásufc hagyományosan szokásos rendjéhez a lakás mint természetes színhely sokféleképp kapcsolódott. A szülés — a legrégibb emlékek szerint - otthon, a szobában folyt le, llegtradidonálisalbib formájában a földön. ,,A kálytha elé szórt rozsíszalmára fektették le a vajúdó asszonyt” - írja Gönczi is, s a legöregebb őrségiek is ilyenre vélnek emlékezni, bár az ő korosztályúk asszonyai már rendre agyiban szültek. A szülésikor a bábán kívül a férj, az öreg szülők, rokonok is jelen voltak. A szülőhely - a lakószoba volt. A betegágyas asszonyt szülés után minden rokona és ismerőse meglátogatta. Kerekes kosárban ételt - tyúkot, fánkot, kalácsot, süteményeket - vittek neki. Ez volt a komálás. A szülés után három héttel tartották a paszitát. Ez alkalommal nagy vacsorát rendeztek a szülőasszony házánál, a nagyszobában asztalokat, padokat állítottak fel, és a ház lakói, vendégei sokszor reggelig vigadták.

Az egész portát felforgató esemény volt a lakodalom, rendszerint pünkösd tájékán tartották a lányos háznál. A lakomához szükséges asztalokat, padokat, edényeket, evőeszközöket a szomszédoktól, ismerősöktől kérték kölcsön. Ilyen alkalmakkor a konyhában nehezen lehetett volna főzni, ezért az udvarnak a szélmentes helyén szabad tűzhelyet állítottak fel. Zalkái (1818) szerint „a tűzi veszedelemtől való félelem miatt a ház- tél távol, zöld ággal körülkerített főző Helyet (készíttetlek, ahova a főzéshez értő szomszéd és más 'asszonyok sütés-főzés végett megkérettetnak”. Az ünnepi asztalt körülpony- vázott pajtában állították fel. KörösHkörül asztalokat raktak ki, középen táncteret hagytak. A rangosabb vendégeket a szobába vezették, ott terítettek számukra. A vőlegény, a menyasszony és a násznép a pajtában ültek asztalhoz. A fiatal pár az asztalion ült, mellettük rendjén a családtagok, rokonok, vendégek. Késő este, vacsora után a násznép nagy zajjal hazakisérte az ifjú párt, s a vőlegény házánál folytatódott a mulatozás. A pajták feldíszítése és lebontása a nyoszolyólányofc feladata volt. Az effajta lakodalmak még a két világháború között is vígan folytak, ma már alig. A mai esküvők már szerényebbek, a vacsorát a lakószobában költik el, sőt gyakran már csak a kocsmában mulatnak.

A haláleset is megbolygatta a lakóház rendjét. Két vonatkozásban is. A halotti szertartás a háznál zajlott le, s temetés után itt folyt le a tor. A halottat legelőbb azon az ágyon ravatalozták fel, amelyen elhunyt. Másnap, amint a koporsó megérkezett, a szobabútorokat kivitték az udvarra, a koporsót meg padokra helyezve a szoba közepén állították föl. Itt búcsúztatták és innen vitték a halottat a temetőbe. A temetés után tort ültek. Amíg a gyászoló család a temetőben volt, otthon a szomszédasszonyok isütöt428