Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - Soós István: Pozsgay Géza, császári és királyi "bolond" (elbeszélés)
SOÓS ISTVÁN 1918 myaaán, mikor már fekaáradt rajtunk a Piave vize és sara, ezredünk, a soiplroni 76-osok maradéka ,a Iivenza folyó mellett lapuló kis olasz falvakban volt [beszállásolva vagy itt-ott a magas Piave partokban beásva. Az osztrák-magyar hadseregnek sürgősen és életbevágóan szüksége volt új, fiatal tisztigárda, és így engemet is a 14. hadosztály speciális rohamzászlóaljához vezényeltek, ahol ezer és ezer gyilkolás! módszert tanultattak vélünk. Volt ott gáztanfolyam, rohamkéses abteilung, lángszóró, kézágránátdoibó, meg a fene tudja még milyen gyilkos csoportok. Szóval válogatott társaság, lefokozott tisztek, meg altisztek, vaddisznók a javából. Mii gyerek önkéntesek úgy néztünk ki közöttük, mint a fehér tejbe esett bogár, de miután dupla volt a cigaretta- meg a ruimadag, hát kibírtuk ezt is. Itt, ennél a hírhedt stunm-lbatailllonnál gyakori volt az orvosi vizsgálat, mert szörnyen vigyáztak ránk. Illő volt ránk vigyázni, hogyha megyünk, hát egészségesen menjünk a másvilágra; mert halál-batalliom volt a nevünk. Az orvost, aki a divíziótól jött, Szmotolának hívták, pozsonyi ember volt kapitányi ranggal és szemüveggel az orrán. Mikor egyszer elébe kerültem, megkérdezte:- Te soproni gyerek vagy?- Nem, de öléggé ismerem a soproni ezredfoalieket.- Ismered Pataki Kálmánt?- Századparanosnokom volt.- Hát Soóis hadnagyot?- Bátyám. Szmotola llevette a szemüvegét, jól megnézett.- Te is leszel olyan perfekt lógó, mint ő?- Egy családiból valók vagyunk, talán igen.- Hát Pozsgay Géza főhadnagyot? Azt is ismered?- Igen. Bátyám igen jó barátja. A doktor, úgy emlékszem, sóhajtott egy nagyot: - Szegény fiú, szegény Pozsgay, szegény Géza gyerek. Megütötte a fülemet ez a nagy részvét. Miért szegény gyerek az a Pozsgay? Este a rohamosok parancsnokánál, Muntyán főhadnagynál voltunk egy kis tercierére. Muntyán aradi román ember, magyar galiloista, osztrákgyűlölő, Sopront jól ismerő, nagyszerű ember volt, igen szerette az azonos ideológiájú társaságot. A füstös petroliámpa már alaposan hozzáfogott rontani a levegőt, Wieder Rupert sopronnyéki einjährige és én már ittuk Muntyák rettenetesen rossz kávéját, amikor ímegérfcíezett Szmotola doktor, a törzs .orvosa. Készen volt a kártyabanda, ide mielőtt Rupert komám elmondta volna az asztali áldást, amiben az ördögöt hívta fcilbicelni, én, a társaság Benjáminja csak úgy odavetve kérdeztem Szmotollát: „Doktor bácsi, miért szegény fiú az a Pozsgay?” Szmotola mesélt. 397 Pozsgay Géza, császári és királyi „bolond“
