Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - Treiber Ottó: Száz szép ház (elbeszélés)

- Ha nem, nem; jó lesz nekem a mellette levő is - mondtam.

„Azt isem lelhet, mert már az is foglalt” - felelte.- Akikor legyen az enyém a harmadik, a negyedik, vagy az ötödik. Bánom is én, melyik. Jó az mind. De ha lehet, akikor itt a főút mentán legyen.

„Azok közül egyik sem lehet, mert itt a főút mentién már minden telek foglalt” - mondta.- Mit gondol, hogy kik foglalták el? - kérdezte tőlem.- Gondolom, hogy azok, akiknek még minős se házuk, se telkük.- Nem (azolk - felelte komoran.

Mondta soriban a neveket, de ón már nem emlékszem egyre sem. A neveket ébren is elfelejtem, és a lényegtelen dolgokat; az álmaimnak meg mindig csak igazán a lényegére emlékszem.

Arra emlékszem csak - amit a férfi is lényegesnek talált és külön hangsúlyozott is -, hogy a tejelők tulajdonosok a városban laknak: az elnök főnökei meg a barátai. Pe határozottan emlékszem, hogy ezt a (kijelentését álmomban is kétkedéssel fogadtam.- Maga mégis csak tréfál velem - mondtam. - Minek kellene nekik telek és ház? Van lakásuk a városban.- Az van; de telkük és házuk, az nincs. Akik itt vesznek, azoknak biztosan nincs. És kell nekik pihenésre, vagy mit tudom én, hogy mire kell. Az is lehet, hogy eladják) majd.

Nagy meglepetésemre hangosan felnevetett.- Ugye, kíváncsi rá, hogy mit nevetek? - kérdezte. - Elmondom. Bosszant ugyan, hogy nem lesz a főút mentén a fiaimnak iháza, de nézze osak a tábla végét! Látja milyen magas ott a part? Gyönyörű a kilátás a folyóra. Látni a vizet tíz kilométer ihosz- szan, és ott van szemben az ártéri erdő. Tavasszal, nyáron gyönyörű zöld, ősszel százféle színben játszik. Igaz, ott jóval több pénzbe kerül egy ház, mert nincs út, csatorna, villany, itt a főút mentén meg minden van. No de a vizet, az erdőt és a messze tájat látják majd az unokáim! Bániják is ők majd a főutat! És igazuk is lesz.- Hát ezt nevetem - kacsintott hamiskásan, majd »ezt mondta: - Bevallom, azért engem mégis osak bosszant.

De a bosszúság már egy kicsit sem látszott rajta. Marengőnek tűnt inkább az arca.- Bizony, bizony. Itt most már nem lesz se paprika, se paradicsom - mondta végül. - Itt egy hónap múlva száz szép telek lesz. Azután meg száz szép ház. Ez egészen biztos.

Elfordult az ablaktól, imajd kiment a szobámból; úgy, ahogy jött, köszönés nélkül. Ekkor felálltam laz írógépem mögül, és az ablakhoz menteim. Valóban; ott volt a nagy tábla föld. Több is /lehetett, mint húsz hold. A lanfcá&abb ítészeken »még fehérlett a ihó, de ja dombokon már lélegzett a jó termőföld. Igen, igen. Egy hópap múlva már itt a tavasz, gondoltaim ébren, az lágyam szélén ülve.- A fene Vigye el a száz szép telket és száz szép házat - dünnyögtem azután fennhangon. Haragudtam, hogy ilyen történetek terhelnék álmomban. És különösen az bosszantott, hogy félórája ülök már az ágy szélén és gondolkodom.- Nem, ez nem igaz - mondtam azután, dühösen, mintha az álmom valóság volna; majd pedig megnyugodva a jobb oíldalamira fordultam és aludtam tovább.

395