Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL, MŰVÉSZEKRŐL - S. Nagy Katalin: Bábuk Nagy Margit festészetében

alakítással a bárki által faraghatott maszkot, Anna Margit lamásolja a bármelyikünk által íkiügyeskedlhetett ibábut. Olykor szituációt is teremt körtéjük vagy időt jelöl meg festményein, de ezen túl megadja azt a végső varázserőt az ábrázolt lénynek, melytől az azonosul konkrét funkciójával. E bábuik integráns részei, szerves tartozékai lesznek a közösség életének. Számtalan alakváltozásuk egyetlen alapra vezethető vissza, stilizált- ságukat kemény kontúrozottságuk hangsúlyozza, ettől jellegzetesen plasztikus,sá válnak, arányaik torzultak, a részletek elhanyagolása a lényeges vonások ütésszerű (kiemelése miatt történik. A fejhez és a törzshöz viszonyítva a végtagok mindig rövidek vagy

ANNA MARGIT: VERONIKA KENDŐJE

rövidültnek tűnnek, a (karok vagy a test oldalán nyúlnak ki horizontálisan, akasztott emberek, madárijesztők megdermedt merevségében, vagy szorosan a törzshöz tapadtan helyezkednek el sajátságos mozdulatlanságban. Eléggé durván (kidolgozott alakúk, ezt a pasztózus festékfelrákás még kidomborítja, portrészerűök, bár nélkülözik az egyéni jegyeiket, az arcvonások sztereotipnek tűnnék, de ennek ellenére is megdöbbentően és figyelemre méltóan kifejezőek. E játékszerül, de borzongató ijesztésül vagy akár démonok elűzésére szolgáló bábuik természetfelettinek hitt erőket maícrializálnak.