Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL, MŰVÉSZEKRŐL - S. Nagy Katalin: Bábuk Nagy Margit festészetében
S. NAGY KATALIN Arnos Imre írja naplójában: „Szerintem ma már nem lelhet imáslkiéppen újat adni, csak úgy, ha az ember legőszi-ntélbben adja vissza a maga letöri (képeit.” Anna Margit kegyetlenül őszintén és következetesen festi önmaga lelki portréit európai iskolás (korszakától a mai napig. Az 1908-tban született festőművész a mesterség alapelemeit Vaszary Jánostól sajátította el, majd férjével, Arnos Imrével közösen alakították sajátos, -szürreal-isztifcus piktúrájukat. Anna Margit pályájának alakulásában döntő esemény volt Ghagallnál tett látogatásuk párizsi útjuk alkalmából. Alkata, a körülmények, a gyermekkori élményei, előképei, környezete (íkapcsolata a szentendrei festőkkel, Vajdával, Karnissal), mind elősegítették, hogy rátaláljon önlmaga adékvát formái struktúráira, amelyben kifejeződhet az a IbonyoMt jelentéstartalom, amelyet Anna Margit tud felmutatni alkotásaiban. A bábura, mint önmaga a-dekvát formulációijára való rátallálás, kitágítja és elmélyíti a belső élményekre való reagálás érzékenységét. A bábuban, mint groteszk jelenségben, és íigy a groteszk kettősségében válik a .művész számára elvisélíhetőrvé a rémület, ez a szükségszerű és elementáris emberi megnyilvánulás. Mindaz, amit a festő a rémület, a félelem, a döbbenet dimenzióiból szisztematikusan előkeres, eltametődne, és képpé nem fogalmazódhatna, ^ha nem teremtődött volna meg ez a kettőség: ahogy az elmlberi szubjektumot alapjáig egyszerűsítve a kollektív mítosz, közös, gyermeki játék hordozójával helyettesítette, ahogy a néző recehártyáján át a majdnem nevetésre ingerlő, izgálmat keltő sárga, vörös felületek félrevezető feloldást ígérnék, ahogy a festői kifejezési eszközök kelléktárát tendenciózusan és lebilincselő módon állítja a meseillusztráoiónalk is felfogható alkotások szolgálatába. Mindez csupán az egyik réteg, a felszínes .valósiágához közelálióbib, a kevésbé allegorikus, az érzelmileg is levezet- -hetőibb. Az esztétikai élmény összefügg és összeforr az asszociatív összefüggésekkel. Ha a festő az affektusok ebben a rétegében -megmaradna, akkor is művészetével, mely állandó mozgásra kényszeríti a fantáziát, az embert önmaga lényegének felkutatására inspirálná és ezzel a funkcióval is festményei beteljesítenék a műalkotástól igényelt hivatást, hiszen az emberek önmagukról sokszor a legelemibb dolgokat sem tudják. Anna Margit bábui azonban vállalkoznak a -nem-kielégítő valóság korrekciójára. Hogy a festő hogyan éri el a primer -vizuális élmények keltette -hatás megfordulását a nézőben, de legalábbis groteszkké válását, hogyan válnak a régi gyerekjátékok folytatásaként emllékezetürtkben továbbjátszást -ígérő bábuk a rettenet, az -iszonyat, a megváltoztathatatlan magány hordozóivá, hogyan lesz az ölünkben dédelgetett, kezünkkel agyon- kedveskedett háncs, kukorica, rongytbáb-ukból az égő fájdalom, a tehetetlen kiáltozás kérdőjelévé ridegedéit és taszításában is végtelenül vonzó emberarc - -ez Anna Ma-rgit festészetének alapproblematikája és státusz-jelölő értéke is. Az 'esetlenségükben tökéletes -bábuik mint -formaelemek ikeléilk fel elsősorban figyelmünket. Az egyre mélyebb rétegbe hatoló -megismerés feltárja kapcsolatukat a maszkokkal, -melyek minden nép etnikai gyökereiből a domináns elemeket vegyítik össze; a maszkokkal, melyeknek primer jelentősége nem az ábrázolás, hanem a művészet, a mágia és a vallás határán olyan szubsztancia fenntartása, -mely a kultúra egységességét -és totalitását -biztosítja. A varázsló, a pap avatja szakrálissá egy végső .kézjeggyel, 366 Bábuk Anna Margit festészetében
