Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNk - Dr. Bencze József: Kéziratos gyógyító könyvek - Empirikus állatgyógyítás
Rebarbarum, szent László király füve, nagy keserű lapu, egérfark fű, ibelénd, bürök, mezei kapor, sásfű, bojtorján, Jyűes fű, ikislóhere, inagylóihere, parts fű, Salamon petsóti fű, foidodta fű, fekete nadály fű, «reppánts (fű, vádién, kapornyaik fű, disznó fű, ebnyelvű fű, szaporta fű, tyúkhúr, Vónuiszköldök fű, föröig sZéna, eporfa, rózsa, cseresznye, fagyöngy, mandulaolaj, kőrisfa, fagyalfa, borzafa, veresfenyő, borisfenyő, szömörkfa, sziu- rokfa, nyárfa, mogyorófa. Miután ezeket 32 'oldalon át folytatja, elkezdte az egyes betegségek felsorolását a következő címmel: „Emberi és állati betegségek.” A könyv többi' részében kb. 100 kéziratos oldalon a betegségek felsorolása és azok gyógyításai következnek. * Az alábbiakban rövidesen ismertetném a Bezerádj-család kéziratos gyógyító könyvét, amelynek első fele a növényeket, füveket, második része, 373. oldaltól fogva, a fáknak tulajdonságait írja le gyönyörű gyöngyibetűkikal és igen szép magyarsággal, mindenhol megemlíti, (hogy a füvek és fák orvosságai (hasznait miképpen (kell (készíteni emberre és állatra egyaránt. A Bezerédj-család egyik ága Vas megyei, a másik ága Tolnai. Ezt a gyógyító könyvet a tolnai Bezerédj-család gyűjtötte össze és írta le, e 'sorok írója a tolnai ág utolsó sarjától, Bezarédj Totótól kapta és szerinte magyatyjénak anyja, tehát az ő dédanyja írta a valóban nagyon szépen megszerkesztett könyvet kb. a XVII. század folyamán. E család feje volt az a kiváló férfiú: Bezerádj István, aki a pozsonyi diétán elsőnek szólalt fel a jobbágyok felszabadítása érdekében, és ezer hold (birtokát a Tolna megyei Hídja (községben fölosztotta jobbágyai között. Felesége volt az a kitűnő asz- szony, Bezerédj Amália, aki Hidján napközi 'Otthonos óvodát szervezett cselédjeinek, jobbágyainak és önköltségén fenntartotta azt déli étkeztetéssel együtt. Ez a nagyszerű asszony írta tüdőibajlban elhalt kislánya emlékére „Fiám könyve” című kis (képes, verses, kisgyermekeknek való tankönyvét, amelyet az ilynemű könyvek között hazánkban elsőnek tekinthetünk. A könyvet saját költségén (ki is adta. A könyv második része előtt a következő cím áll: „Más Doktorok prosíkmpoiójábul szedegetüetett összve és bötü szerint a nyavalyákról és (betegségekről leíratott.” Itt 63 •oldalon át emberi betegségeket tárgyal, a 64. oldalon a 'lovak betegségei következnek, a címekből néhányat kiemelek: Hálog. Dagadt torok. Ha megzalbál az istállóiban. Za- báUása futtában. Zabállása ételben. Ha ló lábában in jár ki. Ha a ló igen búimtól. Ha igen ikahes. Kelevényre. Ha a lába meghasad. Ha a lába járásban megdagad és megsán- tul. Ha varas. Sebtörés. Ha nem ehetik. Ha nem ganiélhatik. Kehes a torkában. Fekély. Ha a szél megütötte a lovat. Vadhús. Hogy a patkolást megállja. Himpók Béka. Hogy a ló meghízzék. Hálog ellen. Szeme fájásáról. Szemkönyvezésrül. Szeme vörösségéről és dagadásárul.” lA következőkben néhány latin oldal (következik a szarvasmarhák daganatairól, vízibetegsége ellen. Szem gennyesedésáről és wágbéliférgesedésről. Hídja és környékén szíves volt Bezerédj Totó 1920-ban kérésemre gyűjtést folytatni abban az irányban, (hogy az öregebb parasztok közt talál-e hasonló apáról fiúra szálló gyógyító módokat. Kiderült, hogy nemcsak Hídja községben, de a távolabbi faluikban is, sőt Székszárd környékén a 20-as években még éltek ezék az állati gyógyító módok. * Ha az empirikus paraszti állatgyágyító kéziratokat dátumok szerint vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy ezék zöme a XVII., XVIII. századra esik, a XIX. század első (harmada után már ritkulnak, a század végafelé egyre (kevesebb kéziratot tudtunk összegyűjteni, de szóbeli elmondásból még mindig bőséges anyag állt rendelkezésünkre. Így ment ez valójában az első világháborúiig. H6
