Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNk - Dr. Bencze József: Kéziratos gyógyító könyvek - Empirikus állatgyógyítás
A Tanácsköztársaság kukása után tovább ritkult a gyűjtési lehetőség. A felszabadulás óta egész ritka, sőt majdnem lehetetlen tulajdonképpeni empirikus paraszti állatgyógyító módokat találni, imóg kevésbé kéziratokat, hacsak azoik véletlenül már nem a múlt századból, vagy még régebbről származnak. Az empirikus állatgyógyítás teljesen kiszorult, csupán kisebb sérülésekre, szarvletörésekre és hasonló balesetek-re vonatkozik, amelyet majdnem minden panaszt önmaga, vagy a szomszédok segítségével lát el és csak ritkábban hív állatorvost. Az ún. ,Jbelső betegségekhez” már sem önmaga, sem a szomszédok vagy a faluban levő régről Ismert „tudós emberhez” nem fordul, csak az állatorvosban van bizalma. A nagyüzemi gazdálkodás óta pedig, úgy gondoljuk, minden adminisztratív intézkedés nélkül megszűnt az évezredes magyar paraszti empirikus állatgyógyítás. Azért lenne fontos az érdekesebb és értékesebb kéziratokat és gyűjteményeket az állatorvostudomány története szempontjából megmenteni. A múlt század közepétől fogva évtizedéken keresztül az álllatorvosLás gyakorlata a magyar falvakban és gazdaságokban inkább állategészségügyi hatósági vonatkozású volt, és talán csák az uradalmak vették - azok sem mindig - igénybe az állatorvosokat. Igaz, hogy számuk még kevés volt, és legtöbbször csak járási állatorvosok voltak, csak később szaporodott mag számúk annyira, hogy az Állatorvosi Akadémia, később az Állatorvosi Egyetem nagyszerű munkája révén mind több és több állatorvos került ki a gyakorlatba, eleinte csák a nagyobb községekbe. Helyzetük nem volt valami rózsás, mert szembe találták magúkat a magyar nép, a magyar paraszt évszázados konzervativizmusával, éppen úgy, mint az ember-orvosok esetében is. Több bizalmuk volt az empirikus gyógyítókban, mint az akadémikus állatorvosokban, és ebből a körülményiből, akár az orvosaknál is, sok furcsa helyzet adódott, az ükkor még nagy számú kuruzslclk- kal, de a jóindulatú empirikusokikal szentben is. Nem egy fiatal állatorvos kedvetlenedért cl azáltal, hogy valósággal szembe találta magát a parasztsággal. A kát világháború között kezdték látni és észrevenni a magyar parasztok, hogy az egyre szaporodó védőoltásoknak milyen nagy haszna van, az uradalmakban is -kezdték felismerni ennék óriási horderejét. Itt kezdődött el, hogy most már a -magyar paraszt is igényelte az állatorvost. Ebből indúlt el az a periódus, amikor az -állatorvos eljutott a kis- és nagy paraszt udvaraiba és valósággal a nép állatorvosa kezdett lenni. Ettől fogva - talán 1930- 1935-től kezdve - kialakult most már egy bensőségesebb kapcsolat, amely az állatorvost és a magyar parasztságot összefűzte. Természetesem mindennek -nemcsak teljesen a -magyar paraszt évszázados belegyö- keredzett szemlélete volt az oka, hanem társadalmi, politikai vonatkozások is szerepeltek. Eddig az állatorvosban a magyar parasztság legtöbbnyire büntető hatósági személyt látott, főleg járványos időkben. Az állatorvos valóban jótékony működésére csak a 80-as, 90-es években kezdett felfigyelni a magyar parasztság, midőn látta, -hogy az uradalmak -egyre-másra hivatják az állatorvost, és annak intézkedései, a védőoltások milyen óriási -haszonnal járnák, főleg a sertésvésznél, de a többi járványos -betegségek esetén is. Annak ellenére, hogy a múlt század utolsó negyedében az uradalmaik tulajdonosai társadalmilag -egyáltalán nem voltak hajlandók érintkezni az állatorvosaikkal, a parasztság már bizalmas kezdett lenni az egyre gyakrabban látott -állato-rvo-sokhoz. A felszabadulás után egy csapásra más lett a helyzet. A földreformmal a cseléd, a zsellér, a kisparaszt birtokhoz -jutott, eleinte -ezzel is nagy go-ndja volt, mert a földjeihez legtöbbször nem volt kellő felszerelése, marhaállománya. * * 357
