Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - TANULMÁNY - Dr. Vajkai Aurél: A néprajzi kutatás kezdetei Veszprém megyében

ahová a meleg nyári vasárnapokon nagy tömegben zarándokolt a (környék falvainak népe. Az egész berendezést azonban Klitaibel nyomorúságosnak találta. A Bakonyban Jásd vdlt iáikkor messzeföldön ismert Ibúosújáróíhelly, áhová elsősorban a falusiak jöttek el. Mint iMdrológus megvizsgálja a csodafonrás víziét, de ugyanakkor jó leírást ad nép­rajzi szempontból is a híres búosújáróhelyről. Hasonlóképpen pontos képet kapunk egy másik bakonyi parasztfiirdőhelyről, Bakonyszentlászlónól. Természettudósunk tehát a népi orvoslás, néphiedeliműk (kérdéséivel is foglalkozott, többek közt megtudjuk, hogy a tihanyi kecskekörmöket akkortájt népi gyógyszernek használták, ennek porát lovak sze­mébe fújták szembetegség dien. Leírása szerint Sümegprága híres volt a boszorkány- doktorokról, javasokról, varázslókról, akik értettek a veszettségnek kőriSbogár porával való gyógyításához, sőt áhlhoz is, hogy a lopott tárgyat a tolvaj visszahozza, a boszor­kányságot megoldja. Hozzáteszi még, hogy Sümeg vidékién sok a koldus és a (kincsásó. Mindez etnográfiái értlék, ahogy az a megfigyelése is, hogy a Bakonyban a nép a ter­mését kivájt fatörzslben tartja. Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) élete egy részét a Balaton mellett töltötte, Szántódon és Füreden. Beoses úttörő munkát végzett a régi népdalok gyűjtésével, a ma­gyar népdal-, zenetörténet kimagasló, egyedülálló értéke az ötödfélszáz Énekek című kéziratos munkája (-1814), amiben többek közt 357 népdalt, népies dalt, régi magyar népdalt gyűjtött össze, közölve a szövöget és a dálllámot is. PálócZi Horváth Ádám költő volt, ákindk döcögős verseiben olykor képet kapunk az akkori népéletiből is, így például szól az éjjel nád tüzérnél rákászó gyermekeikről. Egy másik írásában szóba kertül a régi, egyetlen fatörzsből kivájt bödönhajó, amin evezve hatalmas vihar lepte meg Írónkat. 1808-ban Mathias Eissl kani-nttóai gazdasági tanácsos (1776-1821) tett utazást a Ba­laton tájaira lés élményeiről, tapasztalatairól könyvben számólt be. Mint Festetics ven­dége, a híres Phönix hajón tette meg az utat Keszthelytől Kenéséig. Tihanynál észreveszi a faragatlan kövekből épített parasztházakat, de közben komoly gondolatok, szociális problémák foglalkoztatják, ahogy írja is: szabadságot, igazságot kell adni ennek a mél­tóságteljes népnek. Kenésén kiszállva a hajóból, körülnéz a szőlőhegyeikben, többek közt megtekinti a régi ún. Tatárllikakat. A magyar mezőgazdaságot azonban kezdetle­gesnek találta, s a népről úgy nyilatkozott, hogy dolgos és békés emberek a magyarok, de elmaradottak. Elissl Kenéséről lóháton tette meg az utat vissza Keszthelyre, s útjában többek közt egy érdekes néprajzi megfigyelést tett. Valahol Kővágóőrs határában az országút mellett egy vendéglőben megpihentek, s ott több környékbeli paraszt községük ügyét tárgyalta: arról volt szó, hogy több mint két éve verekedett két község egy kfo. nyolc holdnyi mocsaras rét ihovatartozandóságáról. Akik előbb értek a kérdéses területre, azok kaszálták le a füvet, de mindebből olyan veszekedés támadt, hogy egy évvel ezelőtt három ember is holtan maradt a verekedés után és sókan megsebesültök. Richard Bright (1789-1858) híres angol orvostudós 1815-ben llátogatott el Ma­gyarországra, s útját szép kiállítású könyvben jelenítette meg 1818-ban. Magyarországi útjánák voltaképpeni célja a keszthelyi Georgikon megtekintése volt, de ez alkalom­mal több kirándulásit is tett a Balaton mellékére, Keszthely környékén. Könyve alap­ján megállapítható, 'hogy a múlt század külföldi vendége meglehetősen haladó gondol­kodású ember volt, aki többek közt a társadalmi viszonyok figyelembevételével bírálta a látottalkat. Univerzális műveltségű és érdeklődésű elme, akinek a figyelme a -régészetre, mezőgazdaságra, a néprajzra stb. egyformán kiterjedt. Megtekintve a Georgikont és a nagybirtok szövevényes üzemrendszerét, megállapíthatta a magyar mezőgazdaság nagy elhanyagoltságát. Fedetlen szénaikaZlákat talált, a gabonát lovakkal vagy ökrökkel tip- ratták és olyan csépihadaróval csépelteik, amely ahelyett, hogy egész hosszával -esett volna a szalmára, a végén súlyos ólomgolyóval volt ellátva, ami szétzúzta a kalászt. 330

Next

/
Thumbnails
Contents