Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - TANULMÁNY - Paku Imre: Ortutay Gyula

hat író és nép között, Tömörkény élő-eleven népközeiben helyezkedett el művészi magatartását illetően.

Egész munkásságát - amint ezt elöljáróiban már megemlítettünk - sokoldalú tájékozódás, jóértelmű itángyszeretet, látókört szélesedés, elmélyülő fokozatosság és elvi tudatosság jellemzi. Első tanulmányaiban érintett mozzanatok, észleltetek vissza-vissza- ténniék, gazdagodva terebélyesedve; tágaibb bizonyító adalékok, újuló nézetek kerülnek eillő és az árnyalódás, teljesedés, következetesség valamennyit összeköti, egy egységes szemléletté mélyíti, aminek eredménye egy fejlődésmenet, egy tudósi elmélyülésfoiya- mat, továbbá törvények megállapítása, rejtőzködő összefüggések föltárása. Leginkább megmutatható lenne mindez nlépballada-, iniépmese-szamléletének alakulástörténetén, és sok más nézetének útját tehetnie végigkísérni. Mindez a tudomány alapföltétele, ezért kell műveit tudóseredményéknék, tónyüisztázó tetteknek nyilvánítanunk, jóllehet agyílk- másiilkba könnyedén belejátszik bizonyos tudóskodó, felületi szemlélet, elhamarkodott újdonságkeresés, tetszetősen előadott szempontkeresés, csillapíthatatlan fölfedezésvágy, selbtilben fölröppenő ötlettúitangés, fölmerülő ismétlések. Ezúttal egyáltalán nem gondolunk népszerűsítő műveire, hírlapi közleményeire, hanem egynéhány túlírott bevezetőjét kell megneveznünk ebben a vonatkozásban, mint aminők a Magyar népmesék (i960), Magyar népballadák (1968) és a Magyar népdalok (1970) élén olvashatók. A nagyiközönséget, az átlagolvasót az ilyen történetd-elmétetii szövegfolyam kissé fárasztja és jobbára elkedvetleníti. Természetesen ugyanannyi érv szól mellette, mint ellene, tehát a helyes mértéket nehéz megtalálni és minden aztán attól is függ, hogy a mondott bevezetőiket milyen műveltségű Olvasó közelíti mag. Semmiféle okvetetlerikedés nem vezetett az előbb mondottakban, hiszen egy nagy jószándékot - a népköltissizet széles körű megismertetését - kellő szavaikkal nehéz méltatni: egy túlméretezett előtér miatt még az egész épület lehet szép és hasznos. Nyomban szembesíthetjük ezzel a .három bevezetővel a Nyíri és rétközi par ászt mesék (1935), a Székely népballadák (1935, 1940, 1948), a Fedics Mihály mesél (1940), Magyar parasztmesék (1951, 1956), Magyar népköltészet (1955) és végül A nagy hegyi tolvaj (1971) mintaszerű, mértéktartó előszavait, jobban mondva bevezető tanulmányait, műket bőbeszédű nehézkességeik, fontoskodások, körülményeísktedésék nem terhelnék, jóllehet terjedelmük a szükséghez képest váltakozik és 'egymáshoz viszonyítva alig ismételnek, valóban mindegyik helytálló és tévedhetetlen tényeket közöl, cáfolhatatlan nézeteket tár föl. A bevezetők eme kettőssége ellenérvekkel mégis indokolható: a szerző nézeteinek jagecesedósét követjük; némelyik tudományos tantételt nem tehet elégszer ismételni, hogy a köztudatban megrögződjék; a közöny jegét mindenkor és minden eszközzel meg kell törni; valamennyi vállalkozás, kezdeményezés tiszteletet érdemel; valamilyen aránytalanság kísérteties következménye a szellemi tevékenységnek; végül a legtöbb tényezőt az egyén válogatja meg a maga számára, érvényesülésére, ihatáskeltésére, hatása fokozására.

Nem szólhattunk eddig Ortütay Gyula egyik maradandó nagy eredményéről, az Üj Magyar Népköltési Gyűjteményt öl, ez a kiadványsorozat a magyar folklór eddigi legszebb teljesítménye s mint ilyen mind terjedelmére, mind pedig tudományos módszerére nézve fölülmúlja közvetlen elődét, a Kisfaludy Társaság Magyar Népköltési Gyűjteményét. A sorozat első kötetéiben (melynek szövegét, Fedics Mihály meséit maga a szerkesztő gyűjtötte össze) két újítás emelkedik ki a többek között: a hagyomány - Kálmán y Lajos egyéni gyűjtő módszerének - tisztes követése és fejlesztése, valamiint a mesemondó és hallgatósága társadalmi és műveltségi állapotának rögzítése meg a kiegészítő fényképek szerepeltetése, a gyűjtés körülményeinek leírása, a műfaj - a pairasztmese — továbbélésének föltételeiről való beszámolás, továbbá a változatok és a töredékek közlésének indoklása. A szövegközlés elveinek bővülését a kimerítő jegy-