Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - EMLÉKEZÜNK - Simon István: Veres Péter udvarában
emlékezünk SIMON ISTVÁN Veres Péter udvarában Az elmúlt negyedszázadban a legismertebb név Magyarországon alighanem az övé volt. A sökmíMilliós parasztság a felszabadulás utáni években különösen számon tartotta, s talán anélkül, ihogy a szélesebb tömeg az író és parasztpolitikus tényleges koncepcióját ismerte volna, szavait .orákulumként fogadta. Nehéz volna ma már eldönteni, népszerűsége valóban a kivételes széli dm és életmű térhódítása révén nőtt-e évről évre, vagy éppen a szelleme lényegét ismerő és e szellem által lefegyverzett finnyás dllen- felek jóvoltából. Nehezen viselte el ugyanis a hirtelen támadt &o(k buzgó neofita, hogy egy Valóságos paraszt tette mindig oda a lábát, azaz a csizmáját az ajtajukba, almikor azt a tömegek, főleg a paraszttömegak orra előtt csapták volna be doktriner gőgjükben. Használták ihát némely vicclapokban éretlen élcelődésük nyilai élé céltáblának. A koalíciós időik vége tálján, amikor én is Pestre vergődtem, különösen heves volt irányába a gúny: már-már az író lejáratásáig akarták fokozni, ha sikerülhetett volna nekik. Minden sértésen fölháborodtam, mintha engem is ért volna. Már a háború alatt Péter bácsi szorgalmas olvasója voltam. Gimnazistaként is tudtam, ki szól hozzám az istadhátamögöttí faluiban, a Számadás, a Gyepsor, a Falusi krónika lapjairól. Alig tudtam hát élképzelni, hogyan tűrheti szótlanul ezt a rosszízű kampányt a miniszter, aki hozzá még a koalíció egyik erős pártjának elnöke is. Hogy visszaszért volna» sehol se észleltem. Meglepődtem aztán, amikor nemsokára .személyesen is megismertem, milyen fölényesen legyintett .ez irányba tett puhatolózásaimra. Nemhogy megütközés, de még méglepetés .se volt abban, amit háborgásaimra magyarázatul -adott. Ügy fogta fial az egészet, .mint népszerűsége velejáróját. Sugallta, hogy nemcsak engeimet, hanem hívei közül nagyon sokat éppen ez győzött meg az igazáról. Hecceiőiit ;se tolta el maga mellől, inkább figyelte őket, olykor talán jobban, mint a véle egyetértőket. Nem vette őket komoly ellenfélnek, de tananyagnak jók voltak. Akkor ért aztán a nagyobb meglepetés, amikor az ötvenes évek legelején már szerény írásaim publilkálódtak, s számítottam az ő figyelmére is. Nem voltunk mi, akkori fiatalok könnyű helyzetben, hiszen miestereinlket kiszorították vagy önként vonultak le a porondról. Így alig volt, akire számíthattunk, s akin én ne éreztem volna zavaróimban a rosszalló tekintetet, hogy bezzeg most könnyű nekünk őnélkiillük terepet szerezni. Péter bácsi jelen volt az irodalomban, iha talán nem is a jelentősége arányában. S mivel magam ,is az ő osztályos ikertje körül kapálgattam, már ami a témát illeti, gondoltam, előhb-utóibb csák észrevesz. Már jól ismert személyesen, de az istennek nem szólt volna írásaimról. 318
