Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Pozsgai Zolgán: Egy öregasszony pokolra száll (elbeszélés)
POZSGAIZOLTÁN Egy öregasszony pokolra száll- Hihetetlen, de igaz történet napjainkból A kilencven/két óvet élt Harlis Pálit szép osöndesen kivitték a temetőbe a fehér ludaktó-1 sűrűn megszállt, gyiepes faluszékől, -ahol rücskös körtefáit lógatják ki őszidőben az utcára hasas körtéiket, amelyek ha szedés előtt lepottyannak, ott is maradnak a földön. Idádig imóg fciljár dobolni a kislbíró, kivéve, hogyha téesz-gyűiést hirdet. Ezeket a -gyűléseiket a túlsó faluvögi, em-eletes iskolában tartják, innen oda már nem megy el senkii, hacsiák a faluszéli ács nem, a többi lakos öreg, s örül, hogyha napközben -eljut a boltig. Szegény elhunyt öreg-papa! A halála -napján, délelőtt, imlég jót -nevetett az udvaron. És jót -pipázott odakint. Tavasszal tököt ültetett az -udvarral szemközti kerítés mellé. Az föl-futott a -sövényre és m-o-st két, érett tök csüngött -rajta, -egészen magasan. Nevette, hogy az -egyikre föliszállt a imacslka és -hintázott rajta. A másikból -meg kivágott egy „léket” a tyúkoknak, a többit hagyta. A lék mintha csak -egy nagy, vlgyorgó, sárga -száj lett volna a kerítésen lógó tökfej-etn.- Hahehdhehe . . . .!- Hiéhehehehehahahe . . . .! Most az elhunyt Haitis Pál feleségéit, a Valószlínűtlenül fürge és kicsi öregmamát kereste tekintetem a imlindanf'élével te-leültetett udvaron, de csak a ibaromífiiak csipegettek a kerítések mellett -meg hátrább. Ö-regmama hűvösebb időkben a tanyákról a -falvaikba -járó iskolás leányok bebugyolált sietségére emlékeztetett imiin-dig, mivel ndki is nagy volt minden kendő, mint nekik az anyjuké. Csupán a -sárga tökszáj vigyorgott rám, öregmamát nem láttam sehol az udvaron. A -tökszájiból kissé kilógott a mag, mint valami -lihegő nyélv, s kissé -megborzadtam tőle. Viszont a konyha falán lógó kuglófsütő és más edény barátságos volt, ahogy az ajtón szaporán beléptem. Ott volt a konylha- alblakibam öregmamá kusza varródoboza, benne törött csantfésűje, gyűszűj-e és egy gombolyag cérna. A falon réz-üst, -egy polcon, a csészék között egy ki-s, fejkendős Mária- szolbor, mellette tavalyi birsalma. Hallottam, ho-gy a (hátsó szobáiban valakik csöndesen beszélgetnek. Öregmama ken- dő-s fejét alig láttam meg tőlük, úgy közrefogták jó inéhány-an. Csák az áblaikok közt lógó, -régi tükör -mutatta, erősen eltorzítva, lerövidítve amúgy is os-dkély alakját. A magas támlájú ágyon feküdt, feje alatt óriási -vánkos. Volt egy háromlábú, cifra -porcelán csészéje. Azt a kövér szoimiszédas-szony fogta, imliot ami már (visszavonhatatlanul az övié. De hiszen öregmáma mindenét úgy megtalbaríitotta, még a -lyukas fazekat is, ihogy (jó lesz takarónák a if-agy ellen -a krizantémra. Tört fény hullott az élénk színektől hangos úrvacsora-képre. A szemközti fálon papír-K-risztus alakú naptár, meg egy nagy fénykép. Az esküvői képjülk.- Édes R-ozáliia öraganyám, aggyon isten minden jót! 304
