Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Molnár József: A másik kapu (elbeszélés)
MOLNÁR JÓZSEF A másik kapu Ezek a gyógyintézeti ápolók úgylátszük motoznak dolgaim között. Ebből ,a füzetből is - atmelyibe emlékirataimhoz az adatokat gyűjtőm - kitéphettek bizonyos lapoikat, mert úgy rémlik, egyszer imár ímegetmlékeztem Litzről, és most sehol isam tálálam a nyomát. Pedi.g annakidején első találkozásunk alkáliméval - ez úgy áll előttem, mintha ma történt volna - beszédje közben határoztam el, ihoigy ibejegyzam ide alaptermészetének lényeges elemeit, és azt, hogy nem tetszik nekem. Voltaképp miás iszó illene ide a „nem tetszik” helyett; olyan, amélyik kifejezi azt is, hogy kifogásaim ellenére is érdekes jelenségnek tartom (már egytik álmomban is szerepelit), és nem átlátszó egyéniség. Sajnos, ez a szó most nem jut eszeimbe. Még a tavasz vége felé történt, hogy a parikban ültem a megszökött helyemen. A pádon (hevert egy elhagyott újság, azt olvastam. Litz a szökőkút körül séták. Akkor még a nevét sem tudtam, csak annyit jegyeztem fel róla, hogy fiatal. Megjegyzem, csak ő meg én vagyunk itt harmincon áluftak. Mondom, újságot olvastam, és elégedett voltam, mert senki sem zavart. Uzsonna előtt talán félórával Litz azzál jött hozzám, (hogy szeretné újságomat kölcsönkérni. A bemutatkozásokra rendszerint kikészíti magát az ember. Emlékszem, fiatalabb koromban ismeretlenek megszólítására nehezen határoztam el magam, és rendszerint (lehetetlenül viselkedtem. Persze, rögtön tisztában voltam azzal, hogy Litz is osak zavarában gőgösködilk és hetyke. Az újságot úgy vette át, mintha kéretlenül ajánlottam volna fel neki. — Hogy őszinte legyek, nem nagyon érdekel. Komoly embernek az újság csak olyan . . . Akadt a maga kezébe már olyan újság, amely életének lényeges áktualitásában eligazította ? Én könnyen megvagyok vonatösszeütlkö- zések, földrengések, rablások hírei nélkül. Ügy sejtem, egy véleményen vagyunk. - Nem szóltam semmit, ő meg tartotta marikában az újságot. - A legkomolyabban mondom, nem érdekel. Ha kívánja, visszaadhatom. Ilyenkor a rendes 'partner már beszélni kezd. Az emberek olyan könnyen tudnák ilyenkor felelni. Nálam ez nem megy automatikusan. Persze, igyekszem barátságos lenni; mosolyogni szeretnék, de csak a számat húzom szét. Udvariasan, de azt hiszem, lélektalenül vigyorogtam. Ö erre leült mellém, és megdicsérte imagányszeretetemet, tartózkodó magatartásomat.- Tiudja, nagyszerű emberismerő vagyok, és rögtön lláttam, hogy bizalommal lehetek magához. Aztán korunknál fogva is összeillünk. Nem? Láttam, hogy legalább három évvel fiatalabb nálam, de nem tettem szóvá, osak bólintottam. Addig még nem nyitottam M a számat — áklkor sem, amikor az újságot átadtam neki. Több ízben megjegyeztem már, hogy ikavésIbesZédű vagyok. Amit kimondanak, az olyan, mint a légáramlás által taréit ködfoszlány, és komolytalan, mint a gyerekek bulborékfúvása. Különben is, természetemnek sokkal jobban megfelel az írás. Szeretem megfigyeléseimet pontosan, mondhatnám aprólékosan megszövegezni, és örömmel tölt el, ha figyelemre méltó dolgokat sikerüli megörökítenem. - Nagyon szeretek írni, ezért még a legjelonttéktelenöbb dolgokat is írásba foglalom. 298
