Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - Farkas Imre: Beszélgetés a hegymászásról

daságtnnt, este pedig a nyomdász Okosított a marxista ,politikai gazdaságtanlból. Nagyon tanulságos volt ez a kétműszalkos iskola. Osváth Ernő emlékét őrizinii fogom, amíg be nem (hunyom a szemeim. A Nyugat pályázatán elért sikereim után 'elhatároztam, hogy irodalmi jövőm érdékéhen pesti lakos lleszelk. Ahban az idtőben adta le első riasztó jel- zásei't a (közeledő gazdasági világválság. Oisiváth közelről megmutatott egy (kezdő újságírót, aki isiránkozott ikuliszerepén. Meggyőzött arról, hogy szellemi -szabadságomat polgári újságnál nem őrizhetem meg. M'enjék vissza a (biztos fészekbe, azt írjam meg, amihez kedvem van, és amit jónák tartok, iaZt küldj am el néki. Ilyen közjáték után jelenhetett meg - amíg Ostvátih élt — néhány írásom a Nyugat(ban. József Attilával, Illyés Gyulával nem találkozhattam személyesen, de művteilk újrafogaLmiaztatták velem az írástudó -tízparancsolatát. Vieres Pétert, Darvas Józsefet ákkar ismertem meg, amikor még a népfront zászlaja alatt járták az országot, és agitáltaik ia fasizmus ellen. Annak érdekében, hogy kitágítsam ezt a (hiányos felsorolást, (hadd éljek egy (hasonlattal. A fejlődő lélek - ha író lesz belőle - sokáig alaktalan tömeg. A 'szellem emberei, a nemzeti és a világirodalom nagyjai, mint afféle gyómárttköszörűsök csiszőlgatni kezdik. Amikor már saját fényével tud csillagnii, képtelen meggyónini, hogy mit (kitől kapott.- Megvalósítottad-e ars poétikádat? Hogyan hatottak rád az irodalmi divatok? És még valamit. Többször is hallottam tőled: ,,az írónak olykor az ördöggel is cimbo- rálnia kell, haMikor is?

— Az idő felgyorsulásaiban ars poétikám nem vallott ki egy fél-századot. Legény- koromban imóg hittem a cselakményessógben; ragaszkodtam a besűrítés es stílushoz; ragaszkodtam az átköltóslhez, mert mélyült tőle a mese mondanivalója. A legújabb nemzedék lemondott a osdlekményessógről, a dokumentumiroda'lom erénynek tekinti a tényékhez való -ragaszkodást, a valóság besűrítetlen ábrázolását. Idegrendszeremben érzem, hogy a századforduló óta íreoseg-ropog minden művészeti ág épülete. Természetesnek tartom, hogy a felszabadulás után indulló íróik másként látnak és új kifejezési eszközöket ’keresnek. Kísérleteztem én is új hanggal; -nem sikerült. A stílust — amelyért a tolllforgató megvajudott, -nem lőhet úgy válogatni, uránt az (inget. Az ördöggel való szövetkezést az író számára egy területen változatlanül megengedhetőnek tartom: annak a 'küszöbnek a táját, áhol járni (tanultunk, azt a közösséget, amelyet anyanyelvűnk tart össze - védeni, károsodástól óvni kell. Az író e törekvésében bátran lehet fortólyos, ravasz, akár az „ördöggel is oimlboráiló”. De nálunk az utóbbi időben ilyen dimborállás szükségessége nem merült fel.- Egyik legutóbbi írásodban említed, hogy politikai érzékből többször is megbuktál. A „népben, nemzetben való gondolkozásból” - szerintem - sikerültek a vizsgáid. Bizonyára van idevágó, általánosítás-érvényü megfigyelésed. Fiérlek, ne novellát kerekíts belőle, mondd el átköltés nélkül, mi az, mit napjaink társadalmi problémájának vélsz.

— Nemzedékemet apáink hűségre, a kötelékek szigorú ápolására — Veres Péter -egy másik összevonása szerint - emberi -derékségre nevelték. Ha népünk sorsának alakulása fölött tűnődök, rontja (közérzetemet, hogy az elmúlt negyedszázad alatt miég családokon bélül is fellazultak a kötelékek (szociális otthonba dugott öregek, szüilőeltartásca bírói végzéssel kényszenített, jól kereső fiatalok); az önimagulnlklhoz való hűség eszménye is devalválódik. Közéletünk vezetőit a gazdasági mechanizmus 'rész-problémái annyira szorongatják, hogy nem jut idejük e ikortünet -jövőnlkre vetődő árnyékát alaposábban megvizsgálni. Szerintem az írástudóikra vár: ráterelni a figyelmet e tünetekre. A szocialista humanizmus iki-terabélyesedóse -nem (képzelhető öl szorosabb társadalmi kohézió, a hűség újtípusú kötelékrendszere nélkül.

Tíz éve éltem már Sopronban - i960 közeledett - barátot még nem adott a város. Egyebekben nagylelkű ő, ilyenekben az aggályosságig nehézkes. Egy őszi délután a

295