Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Farkas Imre: Beszélgetés a hegymászásról
Széchényi -téren .akartaim átvágni, három-niégy férfi - egy ismerősöm - beszélgetett a Templom utca sarkán. Ekkor ismertem meg a középtermetű, iáikkor miég magyaros ősz bajuszú, nyugodt, határozott szavú férfit. Azzal váltunk dl, hogy másnap találkozunk a liszt Ferenc Kultútház klubjában. Minidig, ekkor is óriási szélű kalapot viselt; -mindig, ekkor is -gyors -elfordulás után, emelt fővel távozott. Mintha nem akarná hallani, amit a háta mögött beszélnek? Az akkor nélküle otttmiaradók határozott tisztelettel, sőt szeretetted nézték, amint nagy, nyugodt léptekkel elmegy. És nemcsak ők, és nemcsak akkor. Vannak esetek, amikor a perspektíva törvényei fellázadnak. Nem itörpülőnek, növekvőnek mutatják a távoliodó alakját. Ez történt Molnár Józseffel is, -alkat (bár találkozásunk idejére már Sopron vármegye első kommunista képviselőjének (a megyei pártbizottság kádenesánefc, majd a város párttifkáráraafc, röviddel utána -pedig a Hűség városa alpolgármesterének) tekintélyt kölcsönző -székétől egy szolgáltató vállalat főkönyvelői zsámolyáig ejtettek az akkori [közélet fardolbáló lovai, de a sajnálok vagy kárörvendők -tábora helyett barátainak, tisztelőinek iszáma nőtt meg. (Időnként a város vezetői is szívesen merítettek tapasztalataiból, s kérték segítségét a kulturális élet ki- bon takoiztatásához.) Ma anyagiakban -szerényen eleresztett nyugdíjas. Novellákat, -tainulm-ányokat ír az Életünknek. írásaira figyelni Ikell, mert nagy 'élettapasztalat, tudás vezeti tollát, s mint akinek a saját élete is csak egy a témák változatában, írásai őszinték, okosak s olykor derűsek is. A bölcsesség Italián nem ismeri a keserűséget? Tegyük próbára!- Tudom., hogy Sopron egyetlen, örök szerelmed volt, s az ma is. Mondd, viszontszeretett a város?- A szerelem ‘egy olasz szaíkértőjémél olvastam, hogy az ember csák erőket tud szeretni. Sopron középkori jólétéből szép épületek, urbánus szemlélet és kulturális tájékozódásra valló igény tudott akkumulálódni. Ezeket összetartó erőként örökölték 'és továbbadták ideszülető nemzedékek. Ez az erő műemléksink szívós védelmiében, a kultúra ápolásában még mindig -hat. A vonatról -leszálló -idegen az első órában felfedezi: a városnak egy különös, leyenduliaiillatot árasztó atmoszférája van. Nem egymagám vagyok, akinek szerelme ez a város. Annyi szerelmese -van, hogy fel -sem tűntem a sdk rajongó között. A szerelem nem kötelez viszoinitszerelemre. Laura nem viszonozta Petrarca szerelmét; ennék ellenére Petrarca kitűnő verseket tudott írni. - Különben is ez év májusában a Lackner Kristóf emlékérem kiosztása alkuiméval a város nem feledkezett meg rólam. A Kossuth-díjias Csatikai Endrének, a MumkácsyHdíjas Horváth Jóskának csak özvegyeik vehették iát a Pro Űrbe -jellegű emlékérmet. E mozzan-atináíl átsulhant bennem a gondolat: jobb dolog, iha özvegye helyett az ember személyesen veszi át a kitüntetést. Annak marad meg a ijóíze, larnit szívesen, szereteüből vagy becsülésből adnak. Ügy sejtem, hogy (kérdésed inkább az alacsony nyugdíjammal áll összefüggésben. A városnak nincs szerepe a nyugdíjak megállapításánál. Molnár József nagy természetbarát, tornaterme, s dolgozószobája a zöld. Túrának beillő -nagy cscrkelésdkre indul az erdőszéli házból, -s a Naphegy, a Kecskepatak vagy a Dalos-hegy tájáról megtérve jegyzeteinek, írógépének adja át, amit képzelete zsákmányolt. Boldog idők! Az 1969. évi szigorú tál fél -évre a kórház -tüdőosztályára parancsolta. Rabságából néhány napja szabadult, am-ikor meglátogattam. Bor a poharában, szivar a kezében, földöntúli öröm az arcán.- Ha majd nagysakára agyonüt egy tégla, a pincében terítsetek ki. Csak néhányan legyetek velem. Sok gyertya égjen, reggelig igyatok, s a búcsúztatómat így kezdje valaki : „Ez a vén gonosz, aki. ..” Kitártam az ablakot. — Engedik ezt az orvosok? 296
